ZWINGLI, Ulrich /Huldrich/(1484, Wildhaus – 1531, Kappel): svájci reformátor, eredetileg katolikus egyházmegyés pap, Zürich plébánosa. Bécs, Párizs és Basel egyetemén humanista szellemben tanult teológiát, ezt követően pedig Glarusban és Einsiedelnben végzett lelkipásztori szolgálatot. 1519-ben lett Zürich plébánosa, ahol már a kezdetektől reformátori elveket képviselt. 1522-ben megnősült, a következő évben pedig megfogalmazta hatvanhét tételből álló reformátori programját, amelyhez megnyerte a városi tanács támogatását is. 1525-ben megszüntette a misét és bevezette az úrvacsorát, amelyben kezdettől tagadta Jézus valóságos jelenlétét. 1528-tól a svájci kantonok zöme csatlakozott Z. mozgalmához, aki ekkor már szoros kapcsolatban állt ¤ M. Bucer strassburgi lelkésszel, 1529-ben pedig néhány hitelvi kérdésben megegyezés született közötte és ¤ M. Luther valamint ¤ Ph. Melanchton között is. Mozgalma terjedésének 1531-ben a katolikus kantonok ellenállása vetett véget; Z. az ekkor kirobbanó fegyveres összecsapás részeseként a kappeli csatában veszítette életét, munkáját pedig az örökébe lépő ¤ H. Bullinger folytatta tovább. Tanításának lényegét kifejtő dogmatikai írásai szerint Z. a hitet a Szentlélek belső adományának tekintette, amelynek birtoklását és megőrzését olyan külső eszközök, mint a Szentírás vagy az úrvacsora, csak kívülről támogathatnak. Z. szerint a Szentlélek kiválasztottai alkotják a láthatatlan egyházat, amelynek a látható, gyülekezetként működő közösség csak külső jele, de nem a lényege. Az eukarisztia, az úrvacsora maga is egy a jelek sorában, nem pedig Jézus valóságát megjelenítő misztérium. Krisztológiájának sajátossága az a nézete volt, amely szerint az Ige a megtestesülés idején sem veszíti el Jézus testén kívüli valóságát, hanem azon kívül is folyamatosan jelen van a teljes mindenségben. Z. szigorú predestinációt hirdetett; teljes egészében tagadta az emberi akarat szabadságát, azt állítva, hogy az ember bűneit is Isten maga akarja. Az isteni üdvkiválasztás tanításában azonos magával a gondviseléssel, az eredendő bűn viszont személyes vétekként nem része az egyén üdv-életének. Egyháztanában Z. puritán, civil egyházat kívánt teremteni, amely elválaszthatatlan az állami, a társadalmi közösségtől, feladatai pedig a morális és szociális gondoskodásra is kiterjednek. Halálát követően Z. nézetei beolvadtak a reformáció genfi ágának ¤ Kálvin és Bullinger által kidolgozott, továbbépített rendszerébe.

Fő művei: Commentarius de vera et falsa religione, Zürich: 1525.; De providentia Dei, Zürich: 1530.; Fidei ratio, Zürich: 1530.; Opera 1-4., Zürich: 1545.; Magyarul: Commentarius, avagy az igaz és a hamis vallás magyarázata, Budapest: 1999. Irodalom: Zsirka I.: Zwingli Ulrik élete és munkássága, Debrecen: 1992.; RGG. VI.; LThK. X.; CathEnc.; Görföl - Kránitz. (HP)