ZWILLING, Gabriel (1487, Annaberg – 1558, Torgau): német reformátor, lutheránus teológus, fiatal éveiben ágostonos remeterendi szerzetes. Fiatal éveiről keveset tudunk; Prága és Wittenberg egyetemén már szerzetesként folytatott teológiai tanulmányokat, 1516-tól pedig Erfurt rendi közösségében élt. 1518-ban Wittenbergben csatlakozott rendtársa, M. Luther mozgalmához, akinek Wartburgi tartózkodása idején ¤ Karlstadt társaságában igen radikális szellemben ő vezette a wittenbergi hitújítók mozgalmát és jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy szerzetestársait a reformok követésére rábírja. Ebben a minőségében a szószékről éles támadásokat intézett a szentostya tisztelete, a magánmisék intézménye és a mise áldozati jellege ellen, az úrvacsorát pedig már német nyelven ünnepelte. 1522-ben ugyancsak Karlstadt radikalizmusát követve a templomi képek és oltárok ellen emelt szót és az iskolarendszer átalakítását követelte. Luther Wittenbergbe való visszatérése után eltávolodott Karlstadt egyre szélsőségesebb nézeteitől és a reformátor tekintélyének vetette alá magát. Luther rövidesen Altenburgba küldte a reformok ottani keresztülvitelére, 1523-tól pedig Torgau prédikátoraként, később lelkészeként és szuperintendenseként szolgált. A továbbiakban ortodox Luther-követőnek bizonyuló, a mozgalomban azonban jelentős szerephez már nem jutó Z. aláírója volt a Schmalkaldeni cikkelyeknek, 1549-ben pedig az interim elutasítói közé tartozott, ami miatt állásából eltávolították, de élete végéig udvari magánlelkészként Torgauban maradhatott. A prédikátorként és hitvitázóként jelentős, nyomtatott műveket azonban nem alkotó Z. Luther azon munkatársai közé tartozott, akik az 1520-as évek elején jelentős szerepet vállaltak a reformátori mozgalom radikalizálásában, később azonban hűségesen kitartottak Luther teológiai óvatossága és a személye körül formálódó korai lutheránus ortodoxia nézetei mellett.

Irodalom: N. Müller: Die Wittenberger Bewegung 1521 und 1522, Leipzig: 1911.; RGG. VI. (HP)