ZINZENDORF, Nikolaus Ludwig Graf von (1700, Dresden – 1760, Herrnhut): német lutheránus teológus, a pietista mozgalom herrenhuti irányzatának vezető alakja. 1710-től Halléban, az ¤ A. H. Francke irányítása alatt álló pietista iskolában tanult, majd pedig jogot hallgatott Wittenberg egyetemén. 1722-ben a birtokán Herrenhut néven alapított pietista közösségben telepítette le a hazájukból elűzött Morva Testvérközösség tagjainak egy csoportját, amelyből ¤ Ph. J. Spener ecclesiola in ecclesia gondolata szellemében ökumenikus irányultságú ima- és életközösséget szervezett. 1734-től Z. maga volt ennek a közösségnek a lelkésze, később püspöke és ezt az egyre nagyobb hírnévre jutó de a lutheránus egyházzal egységben maradó mozgalmat egészen haláláig irányította. Z. követői közös életének megszervezésekor nagy jelentőséget tulajdonított a nevelésnek, a liturgikus és köznapi együttlétnek, de jelentősnek tartotta a más meggyőződésen lévőkkel, a külvilággal szembeni toleranciát is. Teológiájában Krisztus főségének gondolatából és a hívek úrvacsorai asztalközösségéből indult ki; elvetette a rajongás és a misztika minden formáját, a pietisták által képviselt megszentelődéssel pedig ¤ M. Luther kereszt-teológiáját állította szembe, amelyet a Krisztus sebeiről és véréről kidolgozott érzület-teológiájával egészített ki. A herrenhuti közösség lelkisége, különösen pedig a bibliás nevelésről vallott elvei a felvilágosodás és a romantika korszakában is maghatározó jelentőségű mintának és modellnek bizonyultak szinte az egész protestáns világban.

Fő művei: Grundzüge christlicher Lehre, Görlitz: 1735.; Berlinische Reden, Neuwied: 1758.; Zinzendorf-Werkausgabe 1-69., Hildesheim: 1971-2003. Irodalom: A. G. Spangenberg: Leben des Herrn N. L. Gr. von Zinzendorf und Pottendorf 1-4., Barby: 1773-75.; J. Wallmann: A pietizmus, Kálvin, Budapest: 2000.; LThK. X.; RGG. V.; BBKL. XIV.; Görföl - Kránitz. (HP)