ZIMMER, Patrick Benedict (1752, Abstgmund - 1820, Stenheim): német katolikus teológus, egyházmegyés pap, a dogmatika tanára Dillingen és Ingolstadt egyetemén. Mint ¤ B. Stattler tanítványa és ¤ J. M. Sailer barátja, pályatársa, a korabeli német hittudomány dillingeni és landshuti iskolájának nevezett szellemi csoportosuláshoz tartozott, amelynek tagjai élesen szembefordulva a felvilágosodás és Kant szellemi kihívásával a korai romantika és a historicizmus szellemi eszközei segítségével igyekeztek újraértelmezni a katolikus dogmatika rendszerét. Maga Z. munkáiban Schelling identitás-filozófiáját és az észnek és az értelemnek már ¤ Jacobi által javasolt megkülönböztetését igyekezett a túlzó racionalizmus ellenében felhasználni. A vallás lényegét illetően Z. erősen hangsúlyozta az emberi ész határait a hitigazságok felismerésében, a természetes vallás lényegét pedig Isten és az ember között a történelemben megvalósuló találkozásként írta le. Mindez számára egy olyan pozitív teológia megalkotásának lehetőségét kínálta, amely nem spekulatív és intellektuális úton, hanem magából a hit eleven hagyományából és a bibliai alapokból építi fel a katolikus dogmatika önértelmezését. Rendszeres dogmatikai kézikönyvei, vallásfilozófiai értekezései mellett Z. közéleti szerepet is vállalt; élete u tolsó éveiben rektorként irányította Dillingen egyetemét, képviselő volt a bajor parlamentben, publicisztikai működésével pedig a délnémet katolikus megújulás ügyét szolgálta.

Fő művei: Theologiae christianae specialis et theoreticae 1-4., Dillingen: 1774.; Fides existentiae Dei, Dillingen: 1791.; Philosophische Religionslehre, Landshut: 1805.; Philosophische Untersuchung über die allgemeinen Verfall des menschlichen Geschlechts, Landshut: 1809.; Untersuchung über den Begriff und die Gesetze der Geschichte, München: 1817. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (Hrsg.: H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975. (HP)