ZELLER, Eduard Gottlob (1814, Kleinbottwar bei Marbach – 1908, Stuttgart): német lutheránus teológus és neokantiánus filozófus, jelentős bölcselettörténész. Tübingen egyetemén ¤ F. Ch. Baur tanítványaként teológiát és bölcseletet tanult, rövid lelkipásztori szolgálat után pedig ugyanitt habilitált a helyi pietista körök élénk tiltakozása mellett. Ezt követően bekapcsolódott a Hegel hagyatéka körül kialakuló vitába, az 1840-es évek közepétől pedig Bern és Marburg egyetemén tanított. 1862-ben Heidelberg, tíz évre rá Berlin egyetemére került, ahol a bölcselettörténet professzoraként a liberális teológia és a kantiánus bölcselete egyeztetésének ügye és az antik filozófiatörténet kutatása mellett kötelezte el magát. Z. dogmatikai írásaiban a tübingeni iskola mérsékelt hégelianizmusa és a kantiánus kriticizmus harmóniája mellett érvelt, a korabeli Jézus-élete vitában pedig Baur és a spekulatív egzegézis mellett foglalt állást. Az 1860-as évektől Z. egyik kezdeményezője volt a klasszikus bölcseleti hagyomány német idealizmus szellemében való újraértelmezésének, a szisztematikus filozófiatörténetírás megteremtésének. Legjelentősebb szellemi vállalkozása a görög bölcselet összefoglaló történeti kézikönyvénak kidolgozása volt, amely a filológiai és doxográfiai összegzés mellett azt is igazolni igyekezett, hogy a keresztény hagyomány az antik bölcselet, különösen a platonizmus örököse és eszméinek szerves folytatása. Az ismeretelméletében Kant, vallásfilozófiájában Hegel nézeteit követő Z. élete során számos egyetemi tisztséget viselt, jelentős bölcseleti folyóiratokat szerkesztett és állandó részese volt a liberális teológia világában folyó szakmai diskurzusoknak is.

Fő művei: Platonische Studien, Tübingen: 1839.; Die Bearbeitung der protestantischen Dogmatik aus den Jahren 1840 und 1841., Tübingen: 1841.; Die Philosophie der Griechen 1-3., Tübingen: 1889-1907. Irodalm: RGG. VI.; LThK. X.; BBKL. XIV. (HP)