WYCLIF, John (1330, Brandby – 1384, Lutterworth): angol teológus, augusztiniánus szerzetes, a reformációt megelőlegező radikális szellemi mozgalmak egyik előkészítője. Oxford egyetemén nominalista szellemben tanult teológiát és bölcseletet, később tanárként is működött ugyanott, közben pedig 1361-től különféle egyházi javadalmakat birtokolt. 1371-től királyi szolgálatba lépett, diplomáciai feladatokat teljesített, 1376 és 1380 között pedig Oxfordban a híres Balliol College elöljárója volt. 1380-ban eretnek nézetek képviseletének gyanúja miatt visszavonult a nyilvános szerepléstől és haláláig Lutterwortban látott el lelkészi feladatot. W. művei egy részében az egyház belső reformjait követelők véleményéhez csatlakozott és az evangéliumi szegénységhez és alázatossághoz való visszatérést szorgalmazta. Az állam és az egyház viszonyának kérdésében a király főhatalmának tételét hirdette és tagadta a pápa egyházfőségének tételét. Mindezen gondolatai alapjaként W. tagadta az átlényegülést, állította az Isten által eleve elrendelt kegyelmi kiválasztást, lételméletében pedig radikális realizmust képviselt. W. kitüntetett jelentőséget tulajdonított a Biblia, mint egyedüli hitforrás tanulmányozásának; maga is számos, a későbbi bibliás fundamentalizmus nézeteit előlegező kommentárt készített és támogatta egy angol nyelvű bibliafordítás tervét, amelyet később követői, a lollardok valósítottak meg. W. nézeteit 1377-ben XI. Gergely pápa elítélte, 1382-ben pedig az oxfordi egyetem is cenzúrázta felfogását. Halála után követői radikális mozgalommá szerveződtek, eszméire pedig néhány évtized elteltével ¤ J. Hus is hivatkozott. W. számos tételét veszedelmes eretnekségként ítélte el a Konstanzi Zsinat, a reformátorok viszont később szellemi mesterükként hivatkoztak rá.

Fő művei: Dialogorum libri quatuor (1366), Leipzig-Frankfurt: 1753.; De citationibus frivolis et aliis versuciis Antichristi (1368), London: 1858.; Trialogus cum supplemento trialogi (1370), Oxford: 1869.; De Christo et suo antichristo (1372), London: 1883.; Tractatus de civili dominio (1380), London: 1885.; Summa de ente (1380), London: 1930.; The Holy Bible: made from the Latin Vulgate by J. Wycliffe 1-4., London: 1850. Irodalom: DictTéolCath. XV.; LThK. X.; BBKL. XIV. (HP)