WUNDT, Wilhelm Maximilian (1832, Neckarau/Mannheim – 1920, Leipzig/Grossbothen): német orvos, pszichológus és filozófus, a kisérleti pszichológia és a modern valláslélektan egyik megteremtője. Heidelberg és Tübingen egyetemén természet- és orvostudományokat tanult. Ezt követően Tübingenben H. von Helmholtz tanársegédje volt. Rövid zürichi tanárkodás után 1875-ben Lipcse egyetemén lett az induktív filozófia professzora, 1879-től pedig az egyetem általa alapított kísérleti pszichológiai intézetét és laboratóriumát is vezette. A korszak nagy materializmus-vitájához kapcsolódóan W. a lélektan szigorúan természettudományos jellege mellett foglalt kezdetben állást és ebben a szellemben igyekezett a lelki működés fiziológiai alapjainak megvilágítását elvégezni, saját felfogását pedig lényege szerint ateista pozícióként határozta meg. Ugyanakkor rövidesen világossá vált a számára, hogy a lelki jelenségeknek a nyelv, a kultúra, a mitológia vagy a vallás világára való kiterjesztése eleve megkérdőjelezi a kisérleti lélektan egzakt természettudományos jellegét, szellemi alapállása pedig ennek megfelelően az általa ideálrealizmusnak nevezett irányba módosult. Néplélektani vizsgálataiban ennek megfelelően a fiziológiai megfigyelés és a kísérlet már a tudat-elemzés módszerének adta át a helyet, amely a társadalmi tudat termékeként próbálta meg a szellemi élet jelenségeit, így a vallási képzeteket is leírni. A vallási jelenségek leírásában W. az élmény fogalmát tekintette alapvetőnek, amely lelki tartalomként egyéni és közösségi reflexiók formájában alapja a kulturális, vallási és morális valóság társadalomlélektani folyamatainak és jelenségeinek, maguknak a vallási jelenségeknek a metafizikai természetéről azonban semmit sem illetékes megállapítani. Átfogó valláslélektani kérdésfeltevésekig hatalmas életműve és az időközben kibontakozó valláspszichológiai megközelítések dacára W. maga nem jutott el; ezirányú kezdeményezéseit ¤ O. Külpe és a würzburgi kör építette tovább kisérleti valláslélektanná.

Fő művei: Lehrbuch der Physiologie des Menschen, Leipzig: 1865.; Grundzüge der physiologischen Psychologie, Leipzig: 1874.; Ethik, Leipzig: 1886.; System der Philosophie, Leipzig: 1889.; Grundriss der Psychologie, Leipzig: 1896.; Völkerpsychologie 1-10., Leipzig: 1900 - 1920.; Sinnliche und übersinnliche Welt, Leipzig: 1914. Magyarul: A lélektan alapvonalai, Budapest: 1898.; Bevezetés a pszichológiába, Budapest: 1921.; Irodalom: E. G. Boring: A History of Experimental Psychology, Prentice Hall: 1960.; Lénárd F.: A lélektan útjai, Budapest: 1947.; M. Jarosevszkij: A pszichológia története, Budapest: 1968.; J. Piaget - P. Fraisse - M. Reuchlin: A kisérleti pszichológia módszerei, Budapest: 1967. (HP)