WITEKIND, Hermann /Wilken, Hermann; Lercheimer, Augustin/ (1522, Neuenrade – 1603, Heidelberg): német lutheránus teológus, ¤ Ph. Melanchton tanítványa, a lutheránus ortodoxia philippiánus irányzatának fontos képviselője. Wittenberg egyetemén tanult teológiát és Ph. Melanchton tanítványi köréhez tartozott, 1552-től pedig Rigában volt a helyi iskola rektora és a latin nyelv professzora. 1561-ben került Heidelbergbe, ahol rövidesen a görög nyelv professzorává nyert kinevezést. A következő években Homéroszról tartott humanista szellemű előadásai mellett philippiánus szellemű lutheránus egyházi rendtartást készített szülővárosa számára. Az 1560-as évek végén a heidelbergi egyetem rektori tisztségét is betöltötte, a teológia mellett klasszikus nyelveket és természettudományokat tanított, közben pedig folyamatos szellemi küzdelmet folytatott a kálvinizmus hatásának ellensúlyozására. 1580-ban egyik aláírója volt a lutheránus egységformulának, az úrvacsoratan kérdésében azonban egyéni véleményt képviselt. Élete utolsó két évtizedében W. folyamatosan távolodott el a kibontakozó lutheránus ortodoxia dogmatikai elveitől és különösen a krisztológia és a szentségtan témáinak megítélésében a kálvinista véleményhez közeledett. Élete utolsó évtizedében a jezsuiták és a pápai hatalom ellen intézett támadásai mellett a boszorkányság kérdése körül kialakuló vitában exponálta magát, amelyben az értelemre és a humanitás elveire apellálva a boszorkányüldözések beszüntetését követelte.

Fő művei: Vitae Caesarum, Heidelberg: 1557.; Oratio de doctrina et studio Astronomiae, Heidelberg: 1581.; Opusculum posthumum, Heidelberg: 1605. Irodalom: S. Wollgast: Geschichte der Philosophie in Deutschland 1550-1650., Leipzig: 1988.; RGG. VI.; LThK. X.; LThK. BBKL. IV.; BBKL. XVIII. (HP)