WINDISCHMANN, Karl Joseph Hieronymus (1775, Mainz - 1839, Bonn): német katolikus filozófus, orvos, természettudós és laikus teológus, Aschaffenburg, majd Bonn egyetemén a filozófia és a medicína tanára. A kibontakozó német romantika híveként határozott ellenfele volt Kant, Hegel és a felvilágosodás eszméinek és a 18. század racionalizmusának. Első, a fizika filozófiáját tárgyaló műveire Schelling transzcendentális idealizmusának panteisztikus miszticizmusa tette a legnagyobb hatást, de értekezett az asztronómia és a mágia bölcseletéről is. Befejezetlenül maradt történetfilozófiai szintézise a kereszténység újraéledésének romantikus víziójára épült és élesen elutasította azt a fejlődési modellt, amelyet Hegel rendszere fogalmazott meg, de a hagyományos skolasztikus bölcseleti szemlélettel sem azonosult. Politikai, társadalmi tekintetben radikális ultramontán nézeteket vallott; jó kapcsolatban állt Metternich kancellárral és a politikai konzervativizmus erőivel, de a Görres-körrel is, több írásában pedig ¤ J. De Maistre gondolatait népszerűsítette és értelmezte. Egyik fő ellenfele volt a bonni egyetemen professzortársa, ¤ G. Hermes nézeteinek; jelentős szerepet játszott a művei elleni római vizsgálat megindításában és Hermes 1835-ös elítélésében. A hermesiánus gondolatokkal szembeni saját bírálatát sohasem hozta nyilvánosságra, ám egyházi befolyását, családi és politikai kapcsolatait is latba vetette ezeknek a "veszedelmes eszméknek" az egyházi tudományból való száműzése érdekében.

Fő művei: Ideen zur Physik 1., Würzburg-Bamberg: 1805.; Das Gericht des Herren über Europa, Frankfurt: 1814.; Über den Begriff der christlichen Philosophie, Bonn: 1823.; Die Philosophie im Fortgang der Weltgeschichte 1-4., Bonn: 1827-34. Irodalom: Ch. Ph. Bd. I. (HP)