WILD, Johann /Ioannes Ferus/(1497, Schwaben - 1554, Mainz): német katolikus teológus és filozófus, egyházi szónok és szentírásmagyarázó, ferences szerzetes. Kölnben tanult, majd a ferencesek tübingeni és mainzi konventjében tanított retorikát és biblikumot, 1540-től pedig a mainzi székesegyházban működött, mint egyházi szónok. Amikor Brandenburgi Albert protestáns fegyveresei megszállták Mainz városát, egyetlen katolikus papként a helyén maradt és a szószékről szállt szembe a betolakodókkal. Alapvetően hitvédelmi jellegű művei jelentős hányada is biblikus tanári és prédikátori működésének eredménye; több kötetnyi szentbeszédet és lelkigyakorlatos anyagot adott ki, miközben kommentárokat készített a Szentírás könyveinek többségéhez. Magyarázatainak alapvető módszere az volt, hogy a Hagyomány véleményét egybevetette a protestáns ellenfelek bibliaértelmezésével és így jutott el saját nézetének megfogalmazásához. Élete két utolsó esztendejében kommentárjait, különösen a Máté és János evangéliumához fűzötteket éles támadások érték és nézetei a Tridenti Zsinaton is szóba kerültek. Ellenfelei lutheranizálással, a protestánsoknak tett tanbéli engedményekkel vádolták Így foglalt állást ügyében a Sorbonne, kommentárjai pedig "javításra szorulók" minősítéssel indexre kerültek. 1554-ben ¤ D. Soto is támadást intézett ellene, amelyre halála miatt már nem tudott felelni. 1558-ban spanyol rendtársa, ¤ M. de Medina kelt W. ortodoxiájának védelmére, aki ellen ezt követően már az inkvizíció kezdeményezett eljárást.

Fő művei: Commentarii Evangelii Mattheum et Ioannem, Roma: 1552. Irodalom: J. Paulus: Johannes Wild, ein Mainzer Domprediger des 16. Jahrhunderts, Köln: 1893. (HP)