WIDENGREN, Geo (1907, Stockholm – 1993, Stockholm): svéd orientalista, teológus és vallástörténész, az általános és összehasonlító vallástudomány fenomenológiai irányzatának képviselője. Uppsala egyetemén teológiát, vallástörténetet, klasszika- és sémi filológiát, iranisztikát tanult és tanárai között volt ¤ N. Söderblom, az általános vallástudomány egyik megteremtője valamint a neves iszlamista, ¤ Tor Andrae is. Maga W. 1940-ben lett a vallástörténet és a valláspszichológia professzora, 1950 és 1970 között pedig alelnöke majd elnöke volt az International Association for the History of Religion szervezetének. Orientalista vallástörténészként W. elsősorban az óiráni vallási világgal foglalkozott, de gyakran írt a mezopotámiai és az egyiptomi vallásokról, a közel-keleti vallási szinkretizmusokról, az iszlámról és az ószövetségi vallástörténetről is. Néhány munkájában az ókori vallások lélektani dimenzióit elemezte, számos módszertani művében pedig a vallási rendszerek fenomenológiai vizsgálatának kérdéseit tárgyalta. Mindezek mellett legjelentősebb műve vallásfenomenológiai szintézise volt, amely ¤ G. van den Leeuw és ¤ R. Heiler hasonló próbálkozásai mellett a vallási képzetek és jelenségek leíró rendszerezésének harmadik átfogó alternatíváját igyekezett megfogalmazni. Rendszerezésének kiindulópontja a mágia, a totemizmus és a mitoszok elemzése, a mitológia és a hit belső világa közötti kapcsolat számbavétele. Nagy fontosságot tulajdonít a vallásban megmutatkozó lélek és szellem viszonyának és lényegében ezek kölcsönhatásából vezeti le a nagy vallási rendszerekben megfogalmazódó teológia és misztika dualizmusát, sőt a vallási rendszerek közösségformáló dimenzióit is. W. anyagkezelésének sajátossága az is, hogy kisebb részben hagyatkozik a természeti vallásokból merített etnológiai anyagra; szintézise lényegében az indoeurópai és a sémi népek vallási világán modellálja a vallási valóság egyetemes morfológiáját.

Fő művei: Religionens Varld, Stockholm: 1945.; Literary and psychological Aspects of the Hebrew Prophets, Stockholm: 1948.; The King and the Tree of Life in Ancient Near Eastern Religion, Leiden: 1951.; Sakrales Königtum im Alten Testament und im Judentum, Tübingen: 1955.; Iranische Geisteswelt, Heidelberg: 1961.; Die Religionen Irans, Heidelberg: 1965.; Religionsphanomenologie, Berlin: 1969.; Ex orbe religionum 1-2.; Irodalom: G. Lanczkowski: Einführung in die Religionsphanomenologie, Darmstadt: 1978.; G. Lanczkowski: Einführung in die Religionswissenschaft, Darmstadt: 1980. (HP)