WESSENBERG, Ignaz Heinrich von (1774, Dresden – 1860, Konstanz): német katolikus teológus, egyházpolitikus, diplomata és egyházi író, a felvilágosodás szemléletének késői képviselője, 1802-től a konstanzi egyházmegye általános helynöke. Fiatal éveitől közeli munkatársa volt C. Th. A. von Dalberg érseknek, aki Németország prímásaként a Német Birodalom felbomlása és Napoleon uralma idején a felvilágosodás eszméire és a jozefinista etatizmus hagyományaira támaszkodva igyekezett a német egyházi életet újjászervezni. Így az ő nevében W. hozta tető alá 1809-ben a Róma által soha el nem ismert svájci konkordátumot, majd ott bábáskodott több német állam és az egyház közötti megegyezések megszületésénél is. E tevékenysége során éles ellentétbe került Rómával és a katolikus megújulás számos német képviselőjével, az 1815-ös bécsi kongresszuson viszont Dalberg delegáltjaként még ő képviselte a német katolikusok érdekeit. Rómával és a németországi katolikus megújulás híveivel többszür is súlyos összeütközésbe került W., aki következetesen ragaszkodott a felvilágosodás eszméihez, febronianizmusához és merész liturgiai reformjaihoz. Amikor végül 1827-ben, a konstanzi egyházmegye átszervezése kapcsán felmentették helynöki megbizatása alól és a remélt freiburgi érsekséget sem sikerült elnyernie, felhagyott papi hivatásával és független tudósként működött tovább. Ezt követő tevékenysége és egy nemzeti egyház kibontakoztatását célzó szervező és publicisztikai munkája pedig már egy potenciális egyházszakadás lehetőségét is felvillantották. A 40-es évekre erősen elszigetelődő W. hevesen szembefordult a pápai hatalom eszméjével; ettől az időtől már nyíltan egy önálló német vagy svájci nemzeti egyház megteremtésének gondolata foglalkoztatta és közben egyre közelebb került a kor szabadgondolkodóinak eszméihez is. Teológiai írásai alapján, amelyek közül több is indexre került 1830 után, W. kezdettől éles ellenszenvvel viseltetett a skolasztikus hagyomány és a romantikus szemlélet iránt, élete utolsó két évtizedében pedig többnyire a pápai hatalom korlátairól, egy szekuláris, polgári és nemzeti katolicizmus megteremtésének lehetőségeiről értekezett, miközben jelentős költői, írói és publicistai életművet is alkotott.

Fő művei: Die Folgen der Sekularisation, Germanien, 1801.; Die Stellung des römischen Stuhles gegenüber dem Geiste des 19. Jahrhunderts, Zürich: 1833.; Die grossen Kirchenversammlungen des 15. und 16. Jahrhundert in Beziehzng auf Kirchenverbesserung 1-4., Konstanz: 1840. Irodalom: Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhunderts (Hrsg.: H. Fries – G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975. (HP)