WANNER, Johannes /Wannius, Vannius, Vanius/(1475 körül, Memmingen – 1529, Memmingen): német reformátor, a hitújítás zwingliánus irányzatát képviselő teológus. Fiatal koráról csupán annyit tudunk, hogy 1495-től Tübingen egyetemén tanult teológiát. Azt csupán feltételezhetjük, hogy a későbbiekben katolikus egyházmegyés papként szolgált, a reformációnak viszont már igen korán a hívévé szegődött. 1520-tól Mindelheimben volt lelkipásztor, 1522-ben pedig a még zömében katolikus Konstanzba került prédikátornak. Ebben az időben került W. személyes ismeretségbe ¤ H. Zwinglivel, a reformáció zürichi vezetőjével, akinek radikalizmusa erősen hatott rá. Konstanz püspöke rövidesen elfogatóparancsot adott ki ellene és maga a város is távozásra szólította fel, ám a polgárok egy részének követelésére hamarosan visszahívták, a katolikus ellenfeleivel tervezett nyilvános disputára azonban nem került sor. 1526-ban W. vitairatban támadta Konstanz püspökét és általában a katolikus egyházat, az egyházszervezet, a liturgia és az úrvacsora kérdésében pedig zwingliánus álláspontot fejtett ki. 1527-ben Memmingenben lett lelkipásztor, ahol az úrvacsora értelmezése kérdésében rövidesen vitába keveredett lutheránus elveket valló kollégáival, miközben a liturgia és az egyházszervezet teljes átalakítását is szorgalmazta. W. igen élénk hitszónoki tevékenységet fejtett ki és számos hitvitának is részese volt, munkáiból azonban szinte semmit nem adott közre nyomtatásban.

Fő művei: Ministrorum Verbi Apud Constanciam Ad P. Anthopium Pyrata Epistola, Basel: 1524. Irodalom: LThK. X.; BBKL. XIII. (HP)