VITORIA, Francisco de (1483, Orvieto – 1546, Salamanca): itáliai születésű spanyol katolikus teológus és filozófus, dominikánus szerzetes, Párizs, Valladolid és Salamanca egyetemének tanára, a spanyol korabarokk skolasztika iskolateremtő mestere, a tomista hagyomány és a humanista szemlélet harmóniájának megteremtője. Salamanca egyetemén tartott híres előadásai miatt 'magister magistrorumként' emlegették kortársai, tanítványai között pedig olyan neves személyiségeket találunk, mint ¤ M. Cano vagy ¤ D. Soto. Előadásai vezérfonalául a kor szokásaival ellentétben nem ¤ Petrus Lombardus szentenciáit, hanem ¤ Aquinói Szent Tamás teológiai summáját vette alapul, új korszakot nyitva meg ezzel a skolasztikus bölcselet történetében. Életműve java részét Szent Tamás munkáihoz készített kommentárok alkotják, de írt kisebb, önálló teológiai értekezéseket is. Legfontosabb műveiben, mint a De civili potestate és a De ecclesiae potestate, természetjogi alapon vezette le az állam és az egyház egymással szembeni autonómiáját. Elgondolásának kiinduló fogalma a ius gentium volt, a természetjog alapelveiből levezetett népjogi és népszuverenitási alapelv, amelyből a hatalmi ágak önállóságára és a közjó szolgálatának alapvető fontosságára következtetett. Ezzel az elméletével V. a modern nemzetközi jog rendszerének egyik első megfogalmazója, akinek rendszerében egyebek között a zsarnokölés gondolata is legitim helyet kapott. Halála után megjelent De iure belli című munkája, amely ¤ H. Grotius elméletének előzménye, az amerikai indiánok jogai melletti kiállás és a rabszolgaság, mint gazdasági és kereskedelmi intézmény elleni állásfoglalás.

Fő művei: Relectiones theologicae, Lyon: 1557.; De civili potestate, Salamanca: 1544.; De iure belli, Salamanca, 1558. Irodalom: M. Solana: Historia de la Filosofia Espanola en el siglo XVI., Madrid: 1940.; C. Giacón: La seconda scolastica 1-3., Marietti, Milano: 1944-50.; Görföl - Kránitz. (HP)