VENTURINI, Karl Heinrich Georg (1768, Braunschweig – 1849, Schöppenstedt): német evangélikus teológus és vallástörténész, a bibliai racionalizmus szélsőséges képviselője. Teológiát, bölcseletet és filológiát tanult Helmstedt egyetemén, 1794-től pedig ugyanott lett a bibliai tudományok magántanára. Professzori kinevezésének sikertelensége miatt 1807-ben Hordorf bei Braunschweig lelkipásztora lett és ettől a szolgálattól csak 1844-ben, magas kora miatt vált meg. V. nagy feltűnést és komoly botrányt kavaró, eredetileg névtelenül kiadott munkákkal vette ki a részét a kibontakozó Jézus-élete vitából, amelyben az evangéliumi hagyományból a természetfeletti elemeket kiiktatni törekvő természetes magyarázat módszerének és a szélsőséges, néha már blaszfémikus történeti kritikának volt a szószólója. Monumentális Jézus-könyvében az elsők között vetette fel a Názáretinek az esszénus közösséghez tartozását, magukat az esszénusokat pedig a bibliai idők racionalistáiként mutatta be. Racionalistaként lényegében tagadta Jézus istenségét is, akit József és Mária törvénytelen gyermekeként mutatott be és az evangéliumi elbeszélés mögött egy olyan szerelmi kapcsolatot vélt felfedezni, amely Jézust a bethániai Máriához fűzte volna. A kereszthalál és a feltámadás vizsgálatában V. a tetszhalál-elméletet elevenítette fel, Jézus mozgalmát alapvetően politikai csoportosulásként értelmezte, a korai egyház történetét pedig a már ¤ H. S. Reimarus által kidolgozott csalás-teória segítségével igyekezett magyarázni.

Fő művei: Natürliche Geschichte des grossen Propheten von Nazareth 1-3., Jena: 1800-1802.; Geschichte des Urchristentums nach Lukas'Apostelgeschichte 1-2., Roma: 1803. Irodalom: A. Schweitzer: Geschichte der Leben-Jesu-Forschung 1-2., Tübingen: 1906-1908.; W. G. Kümmel: Das AT. Geschichte der Erforschung seiner Probleme, München: 1970.; J. Gnilka: A Názáreti Jézus. Üzenet és történelem, SZIT., Budapest: 2001.; RGG. V.; LThK. X. (HP)