VEIT, Andreas Ludwig (1879, Finthen bei Mainz – 1939 Freiburg/Breisgau): német katolikus teológus és egyháztörténész, egyházmegyés pap. Heidelbergben, Giessenben és Mainzban tanult és ezekben az években kezdett el a reformáció kora utáni katolikus megújulással és a felvilágosodás korának egyháztörténetével foglalkozni. 1912 és 1925 között vidéki lelkipásztorként aktívan vette ki a részét a helyi politikából és közéletből, ám folytatta elsősorban hely- és egyházmegyetörténeti kutatásait is. 1925-től a freiburgi egyetemen volt az egyháztörténet magántanára, közben pedig a mainzi egyházmegyei levéltárat is vezette, míg végül 1928-tól Freiburg egyetemén lett az egyháztörténet professzora. V. a radikális irányzatokhoz nem tartozó, alapos forráskutatások alapján tényfeltáró történetírást művelő egyháztörténészek sorába tartozott. Különösen élénken érdekelte egyházmegyéje története; így feldolgozta a régi mainzi érsekségnek a francia forradalomig tartó históriáját, néhány mainzi érsek tevékenységét vagy a helyi káptalan reformáció utáni történetét. Ezeknél átfogóbb témaként összefoglaló egyháztörténetet írt a katolicizmus 1648 és 1803 közötti történetéről és több munkát szentelt a középkor és a barokk korszak népi jámborsága, népi vallásossága áttekintésének, elsősorba a téma Rajna-vidéki forrásanyagára támaszkodva.

Fő művei: Kirche und Kirchenreform in der Erzdiözöse Mainz im Zeitalter der Glaubensspaltung und der beginnenden tridentinischen Reform, Mainz: 1920.; Die Kirche im Zeitalter des Individualismus (1648-1803) 1-2., Herder, Freiburg: 1931-33.; Kirche und Volksfrömmigkeit im Zeitalter des Barock, Herder, Freiburg: 1956. Irodalom: LThK. X. (HP)