VALLA, Lorenzo da /Laurentius Vallensis/ (1405, Roma – 1457, Roma): itáliai teológus, kánonjogász, humanista, az újkor bibliakritikai szemléletének egyik előhirnöke, egyházmegyés pap. A római jogászcsaládból származó V. a jeles humanista, L. Bruni növendékeként szerezte reneszánsz műveltségét; már fiatalon az antik auctorokat tanulmányozta és bár pappá szentelték, lelkipásztori szolgálatot nem vállalt. Az 1420-as évek végén Piacenzaba költözött majd Pavia egyetemén lett a retorika professzora, az ottani humanisták körének meghatározó alakja. Ezt követően szabad humanista íróként élt Milanóban és Nápolyban is, közben pedig sorra adta közre bölcseleti dialógusait, antik szövegkiadásait és ekkor kezdett el foglalkozni a híres konstantinuszi adománylevél (Donatio Constantini) hitelességének kérdésével. Miután több régi keresztény teológiai mű és jogi dokumentum hitelességét is megkérdőjelezte, eljárás is indult ellene, 1448-ban viszont Rómába visszatérve maga is a Curia szolgálatába lépett. Élete utolsó évei nyugodt munkában teltek; ismét retorikát tanított, tisztségeket nyert el a pápai udvarban és egyházi javadalmakkal jutalmazták írói munkáját. Életműve egészét tekintve V. egyike volt a filológiai szövegkritika megteremtőinek, aki az egyes antik és keresztény szövegek nyelvi, stilisztikai elemzése révén számos mű és dokumentum kronológiai helyét, a szövegek és szövegváltozatok eredetiségét tanulmányozta. Így az elsők között kisérletezett az Újszövetség filológiai és stilisztikai kritikájával és számos apokrif irat időrendi helyének kijelölése vagy ¤ Dionüsziosz Areopagitész írásainak késői keltezése is az ő felismerései közé tartozik. Bölcseleti írásaiban V. a kor humanista szemléletének megfelelően a keresztény tanítás és a sztoikus és epikureus hagyomány összebékítésén fáradozott, közben pedig számos antik pogány szerző művéhez készített részletes kommentárokat.

Fő művei: De voluptate (1431), Löwen: 1483.; Dialecticae disputationes (1439), Basel: 1499.; De falso credita et ementita donatione Constantini (1440), Strassburg: 1506.; Adnotationes ad Novum Testamentum (1444), Basel: 1540.; Apologia contra Pogium, Löwen: 1483.; Opera omnia 1-2., Paris: 1540. (Torino: 1962.); Scritti filosofici e religiosi, Firenze: 1953.; Epistole, Padova: 1984. Irodalom: S. I. Camporeale: L. V. Umanesimo e teologia, Firenze: 1972.; LThK. X.; BBKL. XII. (HP)