VALDÉS, Juan de (1500, Cuenca – 1541, Napoli): spanyol humanista, szabadgondolkodó és reformátor, a humanista diplomata és politikai gondolkodó, ¤ A. de Valdés ikertestvére. Alcalá egyetemén tanult és ekkor kötelezte el magát a ¤ D. Erasmus nevéhez kapcsolódó humanizmus eszméi mellett. Már a kereszténység lényegéről írt korai dialógusai felkeltették a spanyol inkvizíció gyanakvását, amelynek az lett a következménye, hogy V. Itáliába távozott. 1531-től Rómában, az ottani humanisták között élt, 1533-ban Bolognában volt, a császári udvarban, 1535-től pedig Nápoly humanistáinak volt a szellemi vezetője. Itt dolgozta ki a kereszténység alapjait tárgyaló kézikönyvét, amelyben a humanista szemlélet naturalizmusát misztikus és ezoterikus eszmékkel vegyítve tárgyalta az alapvető vallási fogalmakat. Ezekben az években ¤ P. Vermigli és ¤ B. Ochino jóvoltából ismerkedett meg a lutheri reformáció eszméivel, amelyek közül különösen a megigazulásra, a Bibliára, az egyházi reformokra vonatkozó gondolatok nyerték el a tetszését. Élete utolsó éveiben a reformátori eszmék erős hatása alatt állva kommentárokat készített az evangéliumokhoz és néhány páli levélhez és hasonló szellemben készítette el a zsoltárok spanyol fordítását is. Barátai számára ekkor dolgozta ki azt a dialógus formában írt könyvet, amelyben a heti igeszakaszokhoz fűzött erősen lutheránus szellemben magyarázatokat, elmélkedéseket. V. volt az első, aki spanyol nyelvre fordította ¤ M. Luther néhány írását, ezek a fordításai azonban csak halála után jelentek meg nyomatásban. V. formálisan nem szakított a katolikus egyházzal, a megigazulásról vallott nézetei, a humanizmus, a reformáció és a rajongó misztika határán álló gondolatai azonban az itáliai és a spanyol hitújítási kísérletek fontos alakjává teszik.

Fő művei: Dialogo de doctrina christiana, nuevamente compuesto por un religiosa, Alcalá: 1529.; Alphabeto christiano, Venezia: 1545.; In che maniera il Christiano ha da studiare nel suo proprio libro, Venezia: 1545.; Las cientoi y diet divinas consideraciones, Napoli: 1540. Irodalom: E. Stern: Alfonso et Juan Valdés, Strasbourg: 1869.; M. Menéndez y Pelayo: Historia de los heterodoxos espanoles I., Madrid: 1880.; RGG. VI.; BBKL. XII. (HP)