VALDÉS, Alfonso de (1500, Cuenca – 1532, Wien): spanyol humanista, a korai reformáció eszméivel is rokonszenvező katolikus vallási és politikai gondolkodó, a nyiltan vállalt lutheranizmusa miatt elhíresült ¤ J. de Valdés ikertestvére. V. 1519-től V. Károly császár kíséretéhez tartozott és ebben a minőségében az 1521-es birodalmi gyűlésen ¤ M. Luthert is személyesen megismerte. 1524-től Gattinera császári kancellár titkára, politikai sőt teológiai kérdésekben is az uralkodó egyik tanácsadója volt, aki igyekezett kompromisszumok révén és egy egyetemes reformzsinatot követelve elejét venni a reformátorok fellépése által kiváltott konfliktusnak. Így egyik megfogalmazója lehetetett annak a császári levélnek is, amelyben V. Károly a zsinat összehívását követelte VII. Kelemen pápától és a bíborosi kollégiumtól, Róma 1527-es megszállása idején (Sacco di Roma) pedig bírói feladatokat látott el. V. Károly környezetében volt az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés idején is, ahol a császár és ¤ Ph. Melanchton között próbált – sikertelenül – közvetíteni. Politikai ténykedése és írásai alapján V. erős rokonszenvvel viseltetett a lutheri reformáció, különösen annak az egyház belső megújítását illető eszméi iránt, általános – elegáns humanista dialógusokban megfogalmazott – szellemi magatartását pedig a leginkább ¤ D. Erasmus és baráti köre humanista univerzalizmusa határozta meg, amelynek bázisán reformok és kölcsönös engedmények árán remélte megszüntetni az egyházszakadást.

Fő művei: Dialogo di Mercurio y Caron..., Venezia, 1529.; Due dialoghi..., Madrid: 1521.; Diálogo de la cosas occurridas en Roma, Madrid: 1928. Irodalom: E. Stern: Alfonso et Juan de Valdés, Strasbourg, 1869.; M. Menéndez y Pelayo: Historia de los heterodoxos espanoles 1., Madrid: 1880.; LThK. X. (HP)