UYTENBOGAERT, Johannes /Wtenbogaert, Jan/(1557, Utrecht – 1644, Amsterdam): németalföldi kálvinista teológus, a remonstráns mozgalom vezetője. Genf akadémiáján ¤ Th. Beza növendékeként az ortodox kálvinizmus szellemében tanult teológiát, ám már ekkor elhatárolódott a kettős predestináció tanításától. 1584-ben Utrechtben kezdett lelkészi szolgálatot, 1591-ben pedig Hágában lett udvari prédikátor, a befolyásos politikus, Oldenbarnevelt bizalmasa. A holland kálvinizmus belső dogmatikai vitáiban U. ¤ J. Arminius kegyelemtani és az emberi szabad akarat mellett érvelő nézeteit tette a magáévá és számos fórumon, művek egész sorában érvelt a remonstráns álláspont védelmében, 1610-ben pedig egyike volt az arminiánus mozgalom védőirata, a Remonstrantia megszövegezőinek. Pártfogója, Oldenbarnevelt bukása, az orániai pártnak a republikánusok felett aratott győzelme és a remonstráns nézeteknek a dordrechti zsinaton történő elmarasztalása után korábbi tisztségeiből távozni kényszerült. U. ezt követően Antwerpenben kezdett hozzá önálló remonstráns közösségek megszervezéséhez, 1621-től azonban az arminiánusokkal szembeni hatósági fellépés miatt néhány évet emigrációban kényszerült tölteni. 1626-ban, a dogmatikai viták elcsendesülése és a hatósági zaklatások megszűnése után tért vissza Amsterdamba, ahol az önállóan megszerveződő és megtűrt kisebbségként működő remonstráns egyház egyik vezetőjeként dolgozott. 1634-ben az ő kezdeményezésére alakult meg az arminiánus egyházi közösség szemináriuma, amelyben legfontosabb munkatársa, ¤ C. Niellius társaságában haláláig tanított.

Fő művei: Andere Requeste der Remonstrantscher Leeraren, Amsterdam: 1630.; Kerckelicke Historie, Amsterdam: 1647. Irodalom: G. Brandt: Historie der Reformatie en andere Kerkelijke Geschiedenissen in en ontrent de Nederlanden 1-3., Amsterdam-Rotterdam: 1701-1704.; J. Tideman: De stichting der Remonstrantsche Broederschap 1619-1634. 1-2., Amsterdam: 1871-72.; H. C. Rogge: J. Uytenbogaert en zijn tijd 1-3. Amsterdam: 1874-76.; LThK. X.; RGG. VI. (HP)