URSINUS, Zacharias /Beer/ (1534, Breslau – 1584, Neustadt an der Haardt): német reformátor, melanchtoniánus, majd kálvinista teológus, a pfalzi hitújítás meghatározó alakja. Wittenberg egyetemén ¤ Ph. Melanchton tanítványa volt és az ő nézeteit képviselve vett részt az 1557-es wormsi dispután is. Ugyanebben az esztendőben nagy tanulmányutat tett, amelynek során Genfbe is eljutott. Itt személyesen is megismerte ¤ Kálvint, ¤ Th. Béze-t, ¤ H. Bullingert és a reformáció helvét ágának tanítását. 1558-tól Breslauban volt vallástanár, ám ezt a várost a lutheránus-melanchtoniánus nézetekkel való szembefordulása miatt rövidesen el kellett hagynia. Már mint kálvinista, Zürichbe ment, 1561-től pedig Heidelberg egyetemén volt a teológia professzora, a pfalzi reformáció egyik vezetője. Kezdeti melanchtoniánus elveitől akkor távolodott el, amikor 1559-ben az úrvacsora-vita kapcsán Kálvinnak a szimbolikus jelenlétet valló nézetét tette a magáévá. Zürichi tartózkodása idején fogadta el a predestináció elvét, a 60-as évek elejétől pedig már a kálvini szigorú, kettős predestináció nézetét vallotta. Heidelbergben kiadott nagy teológiai szintézisében Melanchton és Kálvin hittani felfogásának szintézisét igyekezett megteremteni, de nézetei – éppen a kettős predestináció elvének elfogadása és a ¤ H. Zwingli nézetei iránti rokonszenve miatt – a kálvinista megoldáshoz álltak közel. U. részese volt a Heidelbergi Hitvallás megszövegezésének, amelyhez nagy, csak halála után megjelenő kommentárt is készített, az 1570-es években pedig a lutheránus teológia és egyházpolitika ¤ M. Chemnitz által képviselt vonulatával állt éles vitában.

Fő művei: Theologi summi.....1-2., Neustadt: 1584-89.; Explicationum catecheticarum absolutum opus totiusque theologiae purioris quasi novum corpus, Heidelberg: 1598.; Opera theologica 1-3., Heidelberg: 1612. Irodalom: K. Sudhoff: C. Olevianus und Zacharias Ursinus. Leben und ausgewahlte Schriften, Elberfeld: 1857.; O. Ritschl: Die reformierte Theologie des 16. und des 17. Jahrhunderts in ihrer Entschtehung und Entwicklung, Göttingen: 1926.; E. Bizer: Frühortodoxie und Pietismus, TVZ., Zürich: 1973.; RGG. VI.; BBKL. XII.; Görföl - Kránitz. (HP)