URRÁBURU, Juan José (1844, Ceanuri - 1904, Burgos): spanyol katolikus teológus és filozófus, jezsuita szerzetes, az ortodox, konzervatív neotomizmus képviselője. Rendi főiskolákan való tanári működése után, az Aeterni patris megjelenése idején került Rómába, ahol a Collegio Romano falai között tanított szisztematikus filozófiát, logikát és ismeretelméletet, hazájába visszatérve pedig Valladolid, Ona és Salamanca rendi főiskoláin oktatta a neotomista bölcseletet. Római működése egybeesett a római iskola és a konzervatív neotomizmus közötti szellemi őrségváltással, amelynek U. is fontos szereplője volt. Itt tartott előadásai alapján adta közre Institutiones philosophiae című tankönyv-sorozatát, amely a tomista bölcselet elméleti-metafizikai diszciplináinak feldolgozása, majd egy rövidebb összeállítást ¤ Aquinói Szent Tamás rendszerének bemutatására. Tankönyvei kidolgozásával párhuzamosan foglalkozott a spanyol skolasztika történetével és klasszikus műveinek ujbóli megjelentetésével, de írt külön logikai és pszichológiai kézikönyvet is. Mint a neoskolasztika ismert népszerűsítője, számos tanulmányban foglalkozott a tomista antropológia alapelveinek ismertetésével, értelmezésével és vezető szakírója volt a korszak fontos spanyol katolikus folyóiratának, a Razón y Fé-nek, amelynek lapjain egyebek között a természettudományok materialista és keresztény értelmezéséről, a modern biológia és lélektan által felvetett kérdések megoldásáról mondott - szemléletében konzervatív - véleményt.

Fő művei: Institutiones philosophiae quas Romae in Pontificia Universitate Gregoriana tradiderat 1-8., Valladolid: 1890-1900.; Compendium philosophiae scholasticae 1-5., Madrid: 1902-1904. (HP)