TRUTVETTER, Jodocus /Trutfetter/(1460, Eisenach – 1519, Erfurt): német teológus és bölcselő, ágostonrendi szerzetes, a fiatal ¤ M. Luther tanára és atyai barátja majd a reformátori mozgalom kibontakozása idején határozott ellenfele és bírálója. Teológiai és bölcseleti tanulmányait a Via Moderna szellemében Erfurt kolostorában végezte és később is itt tanított filozófiát a rendi növendékek számára. Tanári működése anyagából állította össze T. azokat a logikai és dialektikai munkáit, amelyek a korabeli nominalista skolasztika szellemében tárgyalták az arisztoteliánus tudományosság teljes anyagát, fizikai művei pedig a kor természettani szemléletét igyekztek összefoglalni. T. az 1510-es évek elejétől lelkipásztori és hitszónoki munkát is végzett, 1507-től pedig Wittenberg egyetemén tanított, ahol a fiatal rendtárs, M. Luther is a növendéke volt. Kettejük, mint mester és tanítvány jó kapcsolata egészen 1517-ig tartott, amikor Luther nevezetes tézisei eltávolították őket egymástól. Később Luther a T. tanítványaként szerzett szellemi élményeknek is tulajdonította a skolasztikus hagyománnyal való szembefordulását, maga T. viszont utolsó, tanítványához írott leveleiben logikai hibának minősítette a növendék szellemi lázadását Arisztotelész és az egyházi hagyomány ellen. A hagyomány szerint kettejük utolsó vitái a régi és az új teológia konfliktusát szimbolizálták: T. a bölcseleti tradíció szellemében marasztalta el egykori, meggondolatlan növendékét, Luther pedig egy új, biblikus szemlélet szellemében számolt le a "dialektikusok fejedelme" által megtestesített gondolkodásmóddal.

Fő művei: Breviarium dialecticum, Erfurt: 1500.; Summulae totius logicae, Erfurt: 1501. Irodalom: O. Scheel: M. Luther 1-2., Leipzig: 1922-39.; H. Boehmer: Der junge Luther, Halle: 1925.; R. Friedenthal: Luther élete és kora, Gondolat, Budapest: 1973.; LThK. IX. (HP)