TRUBECKOJ, Jevgenyij Nyikolájevics (1863, Gut Ahtyirka nad Moszkvü – 1920, Novorosszijszk): nagymultú hercegi családból származó orosz ortodox vallásfilozófus és történész, a jelentős bölcselő Szergej Nyikolájevics Trubeckoj öccse, a modern orosz vallásbölcseletet megteremtő ¤ V. Sz. Szolovjev barátja és követője. Moszkva egyetemén jogot és bölcseletet tanult, 1886 és 1918 között pedig Jaroszlavl, Kiev és Moszkva egyetemén volt a filozófia, ezen belül a vallásbölcselet professzora. T. a Szolovjev által kezdeményezett "nyugatos" vallási megújulás képviselői közé tartozott, de komoly közéleti szerepet is vállalt. Így alapítója volt a kadett-pártnak, később pedig a polgári radikális októbrista mozgalomnak. A bolsevik hatalomátvétel után Moszkvát elhagyva élete utolsó hónapjaiban Gyenyikin fehérgárdista seregében szolgált. T. már első műveiben is a vallásbölcselet alapkérdéseivel foglalkozott: ¤ Szent Ágoston államelméletéről, ezt követően pedig Szolovjev szofiológiai bölcseletéről adott közre nagyobb munkát. A szofiológia rejtett panteizmusát bírálva T. Szolovjev nézeteinek az ortodox hagyományhoz való közelítésével kísérletezett és a világértelem gondolatát, amelyet gyakran esztétikai és ikonográfiai jelenségként ábrázolt, a lelki és a fizikai valóság, az isteni és az emberi szféra közötti szerves kapcsolat megteremtésének eszközeként írta le. Fő műve, Az élet értelme tézise szerint értelmünk lényege a lét értelmének, a dolgok értelmének szakadatlan keresése. A tudat, amely a létet és a nem-létet is magába foglalja, az igazság keresésére irányuló mozgás, amelyet Isten mozgat ugyan, de maga ez az Isten nem része, tárgya vagy célja közvetlenül a létmegértés embert, szabadságot és világot (történelmet) teremtő folyamatának. Értelmezésében az isteni kinyilatkoztatás olyan külső vonatkoztatási pont, amely kívülről szab irányt az emberi gondolkodásnak.

Fő művei: Miroszozercsanyije V. Szolovjeva 1-2., Moszkva: 1911-13.; Metafizicseszkaja predpolotyenyija poznanyija, Moszkva: 1917.; Szmüszl zsiznyi, Moszkva: 1918. Irodalom: V. V. Zenkovszkij: Isztorija russzkoj filoszofii, Paris: 1989.; W. Goerdt: Russische Philosophie, Freiburg-München: 1984.; G. V. Florovskij: Putyi russzkogo bogoszlovija, Paris: 1937.; N. O. Losskij: History of Russian Philosophy, New York: 1951.; P. Jevdokimov: Christus im russischen Denken, Trier, 1977.; Az orosz vallásbölcselet virágkora 1-2. (Szerk.: Török E.), Budapest1988.; Görföl-Kránitz. (HP)