AUGUSTINUS TRIUMPHUS /Agostino de Ancona/(1243, Ancona – 1328, Napoli): itáliai skolasztikus teológus és egyházi író, ágostonos remeterendi szerzetes. Egész fiatalon lépett rendi közösségbe, filozófiai és teológiai tanulmányait pedig a párizsi egyetemen folytatta, ahol ¤ Aquinói Szent Tamás és ¤ Bonaventura előadásait is hallgatta. Az 1260-as évek végétől ő maga is tanított a párizsi egyetem teológiai fakultásán, 1274-ben pedig szakértőként vett részt a II. Lyoni Zsinaton. 1277-től Padovában volt hitszónok, néhány Anconában töltött esztendő után pedig a nápolyi udvarba került, ahol nevelőként, gyóntatóként és egyházpolitikai tanácsadóként tevékenykedett. Teológiai és bölcseleti nézetei tekintetében, amelyekről főképpen ¤ Petrus Lombardus Szentenciáskönyvéhez írt kommmentárjában adott számot, A. az augusztiniánus-ferences hagyományhoz állt közel, de kiváló hitszónok és lelki vezető hírében is állt. Életművének legjelentősebb részét ezzel együtt politika- és államelméleti munkái jelentik. A. szélsőséges papalista nézetet képviselt, amely szerint az egyházi, ezen belül pedig a pápai hatalom olyan potestas directa, amely minden tekintetben felette áll a fejedelmi, világi hatalomnak, sőt Isten akaratából döntőbírája is annak. Így a pápa tetszése szerint emelhet trónra vagy taszíthat le császárokat és királyokat, az ő Istentől kapott hatalmát viszont semmi és senki sem korlátozhatja. Így még a nyilvánvaló simónia sem teheti uralkodásra alkalmatlanná és méltatlanná Róma püspökét, akinek vétkességéről amúgy sem ítélkezhet semmilyen emberi fórum. A pápai hatalom egyedül eretnekség esetén válik – ám ekkor is belsőleg, önmagától beálló módon, nem pedig külső ítélet révén – semmissé.

Fő művei: Summa de potestate ecclesiastica, 1322. Irodalom: B. Ministeri: Agostino d'Ancona, Roma: 1954.; U. Mariani: Scrittori politici Agostiniani del secolo XIV., Firenze: 1930.; DictThéolCath. XV.; LThK. I.; RGG. I.; BBKL. I. (HP)