PHILIPP DE LA TRINITÉ /Esprit, Julien/ (1603, Malaucéne – 1671, Napoli): francia katolikus teológus és misztikus, fiatal éveiben misszionárius, a barokk skolasztika tomista irányzatának képviselője, sarutlan kármelita szerzetes. Lyonban, Párizsban és Rómában tanult teológiát, bölcseletet és keleti nyelveket, 1629-től pedig Perzsiában és Indiában, a goai misszióban dolgozott. 1639-ben tért vissza Európába, rövid római tartózkodás után pedig rendi kötelékben, Lyonban lett teológiatanár és folyamatosan viselt tisztségeket a rendi kormányzatban is. 1659-től konzultora volt az Index-Kongregációnak, közreműködött több szenttéavatási eljárásban, 1665-től pedig – gyakori vizitációs útjait leszámítva – rendi generálisként ismét Rómában élt. Ph. művei egy részében missziós tapasztalatairól és keleti utazásairól készített népszerű, sok kiadást megélő beszámolókat. Munkái második csoportját a karmelita rend történetét és misztikájának hagyományát feldolgozó művek alkották és összefoglaló kézikönyvben dolgozta fel a misztikus teológia elméletét valamint a kámelita lelkiség kérdéseit. Dogmatikusként és bölcselőként az életszentség hírében álló, erősen aszketikus és misztikus elkötelezettségű Ph. a barokk skolasztika konzervatív tomista irányzatának volt a maga korában nagyhatású, bár kevés szellemi eredetiséget felvonultató képviselője, aki filozófiai és teológiai előadásaiból készült rendszerező kézikönyvek egész sorát adta közre és gyakran írt a mariológia és a bűnbocsánat kérdéseiről is.

Fő művei: Summa philosophica, Roma: 1648.; Itinerarium orientale, Roma: 1649.; Summa theologiae thomisticae 1-5., Roma: 1653.; Tractatus de Sacramento Poenitentiae mysticae, Roma: 1663.; Theologia Carmelitana, Roma: 1665.; Historia Carmelitani Ordinis, Roma: 1666.; Maria sicut aurora consurgens, Roma: 1667. Irodalom: M. a S. Maria: Pour une biographie de P. Philippe de la Trinité, Roma: 1962.; DictThéolCath. VIII.; LThK. VIII. (HP)