TRENDELENBURG, Friedrich Adolf (1802, Eutin – 1872, Berlin): német filozófus, a katolicizmushoz közel álló laikus evangélikus gondolkodó, a modern arisztotelizmus egyik megteremtője, a berlini egyetemen Hegel és ¤ D. Fr. Schleiermacher növendéke, majd évtizedeken át ugyanott a gyakorlati filozófia és a pedagógia tanára. T. egész gondolkodói programjának lényegét a hegeli idealizmussal szemben Platón idea-tanára és Arisztotelész logikai és lélekfilozófiai írásaira igyekezett alapozni, de közben átértelmezte Arisztotelész néhány alapvető fogalmát is. Így ismeretelméletében az ismerettárgyak és a megismerő szemlélet önállóságának megőrzése mellett törekedett a lét és a gondolat egységének, mint a metafizika igazi lényegének bizonyítására, a két valóság autonómiáját és kapcsolatát a konstruktív mozgás, mint nem mechanikus világelv létével magyarázva. Nézete szerint a gondolkodás mozgása a világ mozgásának tükre és leképeződése, a kettő pedig egyaránt teleológikus, a valóság végső egységét mutató folyamat. Végső soron a gondolat és a lét egységének az a biztosítéka, hogy Isten gondolatai a lét forrásai, a lét jelenségeinek a gondolat eszközeivel való nyomonkövetése azonban tisztán bölcseleti úton nem elégséges az isteni lényeg felismeréséhez való eljutáshoz. Az isteni akarat T. etikájának is a középpontja: az ember létét lényege kötelességszerű megvalósításának kötelmeként birtokolja, egyetemes erkölcsi céljaiban tehát azok felé az eszmék felé kell törekednie, amelyek valójában Istent jelentik a számára. T. népszerű és sikeres tanárként igen komoly szerepet játszott a 19. század derekának bölcseleti fejlődésében; Arisztotelész-studiumai széleskörű hatást gyakoroltak a klasszikus idealizmus és a virágzó romantika utáni német szellemi életre; így intellektuális követői közé tartozott ¤ F. Brentano, ¤ H. Cohen, ¤ W. Dilthey, K. E. Dühring, H. Vaihinger vagy a neotomista G. von * Hertling és O. * Willmann is.

Fő művei: Erlauterungen zu den Elementen der Aristotelischen Logik, Meiner, Leipzig: 1836.; Logische Untersuchungen, Töpelmann, Berlin: 1840.; Naturrecht auf dem Grunde der Ethik, Meiner, Leipzig: 1860. Irodalom: P. Petersen: Die Philosophie F. A's Trendelenburg, Hamburg: 1913. (HP)