TOSSANUS, Paul /Toussaint/ (1572, Montargis – 1634, Heidelberg): francia hugenotta teológus, ¤ D. Tossanus fia. Heidelberg, Genf, Altdorf és Leiden egyetemén tanult teológiát, ezt követően pedig Deventerben volt a helyi iskola rektora. 1599-től Baselben élt, ezt követően pedig nagyobb utazást tett, amelynek ideje alatt Oxfordban és Cambridge-ben is megfordult. 1600-tól Frankenthal lelkészeként szolgált, 1608-tól pedig Heidelberg egyetemén volt a teológia professzora. Ebben a minőségében 1618-ban Pfalz egyik delegáltja volt a kálvinizmus belsővitáit rendezni hivatott dordrechti zsinaton, ahol a konzervatív ortodoxia álláspontját képviselte. 1622-ben a harmincéves háboró hadi eszeményei miatt Hanauba menekült, ahol lelkészként szolgált, 1631-ban azonban visszatért Heidelbergbe, ahol élete utolsó éveiben folytatta tanári munkáját. T. elsősorban kontroverz-teológusként alkotott jelentőset; írásaiban a katolikus felfogással és a lutheránus nézetekkel egyaránt vitában állt és a kálvinizmus ortodox konzervativizmusának különösen a predestináció kérdésében hajthatatlan véleményét képviselte. Kor- és teológiatörténeti jelentőségű műben dolgozta fel édesapja élettörténetét, írt művet az arisztotelészi lélekfilozófiáról, más munkáiban pedig antik szerzők magyarázatára és a bibliai héber nyelv elemzésére is vállalkozott. 1617-ben elkészült Biblia-kiadása sokáig népszerű volt német nyelvterületen, ezt kiegészítő konkordanciája pedig a korszak egyik legjelentősebb kézikönyve.

Fő művei: Ideas Doctrinae peripatethicae de anima, Altdorf: 1591.; Vita et obitus D. Tossanii narratio, Heidelberg: 1605.; Syllabus dictionum hebraicum, Basel: 1615.; Index locorum communium et propriorum nominum in totis Bibliis, Hanau: 1624. Irodalom: RGG. VI.; BBKL. XII. (HP)