TOSSANUS, Daniel /Toussaint/ (1541, Montbéliard – 1602, Heidelberg): francia hugenotta teológus, az ortodox kálvinizmus képviselője. Teológiát Basel, Tübingen és Orleans egyetemén tanult, ezt követően pedig lelkipásztorként Orleans hugenotta közösségében szolgált. A Szent Bertalan-éj és a rá következő üldözések elől 1572-ben Baselba menekült, a következő esztendőben pedig Heidelbergbe ment, ahol udvari prédikátori kinevezés várta. 1576-ban, amikor Pfalz a lutheránus hitvalláshoz pártolt, innen is menekülni kényszerült és Neustadtban vállalt lelkészi, teológiatanári és szuperintendensi állást. 1579-től Lambrecht francia menekültjeinek volt a lelkésze, 1584-ben azonban visszatért Heidelbergbe, ahol haláláig lelkészként, az egyetem teológiai professzoraként és szuperintendensként tevékenykedett. T. egyike volt kora legjelentősebb kálvinista kontroverz-teológusainak, aki folyamatos vitában állt a Tridenti zsinat utáni katolikus hitvédelem képviselőivel és a lutheránus ortodoxiával is. Dogmatikai írásainak visszatérő témája volt az úrvacsora kérdésének elemzése, a szentségtan és az egyháztan tárgyalása, a hierarchikus egyházszervezet létjogosultságának és a pápai hatalomnak az elutasítása, de a kálvinista ortodoxia szellemében határozottan elvetette a reformáció spirituális irányzatának törekvéseit is. Számos prédikációban, bibliai elemzésben és értekezésben utasította el azokat a protestáns egységtörekvéseket, amelyek a Németországban többségben lévő lutheránusok részéről nyertek megfogalmazást.

Fő művei: Orationes eucharisticae, Heidelberg: 1588.; Ad Petrum societatis Jesuiticae theologorum, Heidelberg: 1588.; Irodalom: P. Tossanus: Vita et obitus D. T. narratio, Heidelberg: 1605.; RGG. VI.; LThK. X.; BBKL. XII. (HP)