TONGIORGI, Salvatore (1820, Roma - 1865, Roma): olasz katolikus teológus és filozófus, jezsuita szerzetes, ¤ G. Perrone, ¤ C. Passaglia és ¤ A. Ballerini tanítványa, a Collegio Romano tanára, a római iskola képviselője. T. a római iskola szellemének megfelelően a pozitív teológia szempontjai szerint formált skolasztikus bölcselet szellemében tanította a filozófiát, amely lényeges pontokon tért el az Aeterni patris után hivatalossá váló ortodox, spekulatív neotomizmus szemléletétől. Szisztematikus bölcseleti kurzusainak anyagát Institutiones philosophicae címen adta közre; ez a munka évtizedeken át használatban maradt Európa katolikus egyetemein és szemináriumi képzésében. T. a szisztematikus filozófia anyagát a peripatetikus hagyomány alapfogalmai szerint tárgyalta. Így ontológiájában az anyag és a forma dualizmusából, a szubsztancia és az akcidenciák reális különbözőségéből indult ki és ismeretelméletében is a realizmus álláspontjára helyezkedett. Ugyanakkor természetbölcseletében a hagyományosnál nagyobb jelentőséget tulajdonított a megformált anyag machanikai és kémiai adottságainak, amelyekből a létezés biológiai szintjét és az élet-aktivitás vegetatív szintjét is levezethetőnek vélte. Általában is elmondható, hogy a Collegio Romano azon professzorai közé tartozott, akik a katolikus bölcselet és a modern természettudományok közötti összhang jelentőségét hangsúlyozták.

Fő művei: Institutiones philosophicae 1-3., PUG., Roma: 1861. Irodalom: Ch. Ph. Bd. 1.; W. Kasper: Die Lehre von der Tradition in der römischen Schule, Herder, Freiburg: 1962. (HP)