TOMMASO DE BERGAMO /de Acerbi/ (1559, Olera – 1631, Innsbruck): itáliai katolikus teológus, kapucinus szerzetes, laikus testvér, a barokk aszketika és misztika jelentős alakja. Veronában lépett kolostorba, a misztikus eszmék iránti érzékenységét pedig hosszú és eseménytelen szolgála után az 1610-es évek elejéről, Rovereto kolostorában való tartózkodásától datálhatjuk. 1619-től német kolostorokban, Bécsben, Münchenben, Salzburgban és Innsbruckban élt és ebből az időből valók misztikus és spirituális írásai is. T. misztikájának alapja a Jézus szenvedéséről való elmélkedés és Jézus szent szívének tisztelete, eszköze pedig a jámbor, imádságos és kontemplatív vallásosság. Írásai és szavai egyszerűségével, szerzetesi életének példájával T. tanult embereket és a nép egyszerű fiait egyaránt képes volt megszólítani és tevékenységének komoly része volt abban, hogy Tirol katolikus vallásossága az 1600-as évek első felében virágzó fejlődésnek indult. Aszketikus és misztikus, nyomtatásban csak halála után kiadott írásainak fontos jellemzője volt a szellemi egyszerűség és természetesség és a barokk korszellem közötti harmónia meglelése, a mélyen átélt vallási tapasztalatok és élmények vonzó és közérthető módon való közlésének képessége.

Fő művei: Fuoco d'amore, Augsburg: 1681.; Opere in: Miscellanea A. Bernareggi, Bergamo: 1958. Irodalom: A. Steidl: Th. von Bergamo, Innsbruck: 1899.; V. Wass: Th. v. Bergamo, Innsbruck: 1931. F. de Riesa: T. de Bergamo, Venezia: 1963.; LThK. X. (HP)