TOLOMEI, Giovanni Battista (1653, Camberaia - 1726, Roma): olasz katolikus teológus, filozófus és jogász, a barokk skolasztika képviselője, a Collegio Romano tanára, jezsuita szerzetes, 1712-től bíboros. A rendkívüli nyelvismeretéről híres T. - valamennyi fontos európai és biblikus nyelven kívül jól ismerte az arab, a szír, az arameus, a grúz és az örmény nyelveket is - pályáját biblikus teológusként és népszerű egyházi szónokként kezdte. Ezt követően a jezsuita rendi kormányzatban töltött be fontos tisztségeket, majd a Collegio Romano filozófiatanáraként dolgozott; bíborosként e kollégium rektora, több vatikáni kongregáció vezetője, pápai teológiai tanácsadó is volt. Teológiai előadásaiban Arisztotelész ¤ Aquinói Szent Tamás és a mérsékelt molinizmus szellemében értelmezte és magyarázta a katolikus filozófia rendszerét, elsősorban a természetes teológia és a morálteológia témáit. Hitvitázóként ¤ R. Bellarmini művét folytatva a dogmafejlődés és a pozitív teológia eredményeire hagyatkozott és komoly érdeklődést mutatott a modern természettudományok eredményei és ezeknek az eredményeknek a katolikus bölcselet rendszerébe való integrálása iránt, tudományos kérdésekben pedig Leibniz is levelezőpartnerei közé tartozott. Jelentős publicisztikai tevékenységet is kifejtett, írt a pápai primátusról, valamint vezetője volt annak a szakértői testületnek, amely a ¤ Quesnel janzenizmusát elmarasztaló pápai dokumentumot kidolgozta. Számos írása kéziratban maradt, vagy csak a következő két évszázadban jelent meg nyomtatásban.

Fő művei: Philosophia mentis et sensuum, Roma: 1702.; De primatu beati Petri, PUG., Roma: 1867. (HP)