TISCHENDORF, Lobegott Friedrich Constantin Freiherr von (1815, Langenfeld – 1874, Leipzig): német lutheránus teológus, egzegéta és paleográfus, a bibliai kézirat- és szövegtörténet egyik legjelentősebb kutatója. Lipcse egyetemén tanult teológiát. Több ösztöndíj elnyerését és szövegkritikai munkáját megalapozó tanulmányutat követően a lipcsei egyetemen lett a bibliai teológia és paleográfia rendkívüli, 1859-től pedig rendes tanára. Az 1840-es évek derekától fejedelmi mecénások támogatása jóvoltából Európa nagy könyvtáraiban vizsgálta az ott fellelhető bibliai kéziratokat. 1843-ban kapott lehetőséget a Codex Vaticanus tanulmányozására, 1844-től pedig több közel-keleti utazása során a sinai Szent Katalin kolostor könyvtárában számos bibliai kéziratot talált. Legjelentősebb felfedezése a Codex Sinaiticus, az egyik legrégebbi bibliakódex volt, amelyet nem pusztán kiadott, hanem az orosz cár megbízásából meg is vásárolt és Pétervárra vitt. Az általa feldolgozott kéziratok alapján T. számos javítást eszközölt az újszövetségi szövegen és igen sok olvasati problémát is megoldott, amelyek alapján több újszövetségi szövegkiadást is sajtó alá rendezett; ezen túl nagy számban fedezett fel apokrif szövegeket, néhány kéziratot viszont meggondolatlan vegyszeres eljárásokkal kísérletezve jóvátehetetlenül meg is rongált. Mindent egybenetve T. volt a bibliai kéziratok kutatásának legjelentősebb paleográfusa és filológusa, akinek munkáját később tanszékén utóda, ¤ C. R. Gregory tette teljessé.

Fő művei: Monumenta sacra inedita, Leipzig: 1855.; Synopsis evangelica ex quattuor, Leipzig: 1854.; Evangelia apocrypha, Leipzig: 1853.; Bibliorum Codex Sinaiticus Petropolitanus, St. Petersburg: 1862.; Novum Testamentum Sinaiticum, Leipzig: 1863.; Die Anfechtungen der Sinai-Bibel, Leipzig: 1862.; Textum Vaticanum Romanum 1-2., Leipzig: 1875. Irodalom: F. H. A. Scrivener: Adversaria critica sacra, Cambridge: 1893.; RGG. VI.; LThK. X.; BBKL.XII. (HP)