THOMASIUS, Jakob (1622, Allersleben – 1684, Leipzig): német lutheránus teológus és filozófus. Lipcse egyetemén tanult, majd ugyanott volt az etika és a dialektika professzora. 1670-től a város több középiskolájának volt a rektora, a klasszikus irodalmak, a bölcselet és az egyháztörténelem tanára, egyebek között a fialtal Leibniz mestere. Th. annak az új arisztotelizmusnak volt a képviselője, amely a protestáns gondolkodásban már ¤ Ph. Melanchton és a korai lutheránus ortodoxia révén polgárjogot nyert, de gondolkodása alkalmas volt a maga idejében modernnek számító természettudományos és természetbölcseleti eredmények befogadására is. Th. munkák egész sorában igyekezett népszerűsíteni az arisztoteliánus etikai és logikai hagyományt és határozottan szembeszállt a korabeli protestantizmus általános filozófia-ellenességével. Pedagógiatörténeti szempontból nevezetes naplója a reformáció nevelési törekvéseinek egyik jelentős összefoglalása. Bölcseleti elkötelezettsége, a korai felvilágosodás racionalizmusa iránti vonzalma ellenére Th. nem volt érzéketlen kora teológiai és spirituális törekvéseivel szemben sem, amit az is bizonyít, hogy határozottan kiállt az ortodoxia részéről hevesen támadott ¤ Ph. J. Spener és a korai pietista mozgalom mellett.

Fő művei: Breviarium Ethicum Aristotelis ad Nicomachum, Leipzig: 1658.; Erotemata logica, Leipzig: 1670.; Erotemata metaphysica, Leipzig: 1705. Irodalom: R. Sachse: J. Thomasius, Rektor der Thomasschule, Leipzig: 1894.; RGG. IV.