TANNER, Adam (1572, Bamberg – 1632, Salzburg): német katolikus teológus és bölcselő, jezsuita szerzetes, a reformációval szembeszálló hitvitázó teológia meghatározó alakja, dogmatikus és morálteológus, München, Ingolstadt, Bécs és Prága egyetemének tanára, a harmincéves háború előtti németországi hitviták meghatározó katolikus szereplője. Polemikus munkáiban, amelyek jelentős vallásközi párbeszédek és viták irodalmi lecsapódásai, főképpen ¤ Luther nézeteivel szállt szembe és elsősorban a megigazulás és annak kegyelmi, szentségi feltételei tekintetében vitatta a hitújítás véleményét. Legfontosabb elméleti írása Theologia Scholastica című szintézise volt, amelyben ¤ Suarez felfogását, ¤ Molina kegyelemtani nézeteit követte. Ugyanakkor T. módosította is a kortárs spanyol skolasztikusok véleményét: az emberi szabad akaratnál nagyobb jelentőséget tulajdonított Isten ember iránti szabad szeretetének a megigazulás, az üdvösségre jutás tekintetében. T. szellemi hatása még a 19. századi német dogmatikában is érezhető maradt: ¤ J. M. Scheeben hivatkozik és támaszkodik felfogására a természetről és a kegyelemről kifejtett elméletében.

Fő művei: Ketzerische Luthertum, Ingolstadt: 1608.; Theologia Scholastica 1-4., Ingolstadt: 1626-27. Irodalom: Görföl - Kránitz. (HP)