SZOLOVJEV, Vlagyimir Szergejevics (1853, Moszkva – 1900, Uszkoje nad Moszkvü): orosz ortodox vallásfilozófus, teológus, költő és publicista. Természettudományokat és bölcseletet tanult a moszkvai egyetemen, teológiát a Moszkva melletti Szent Szergej Teológiai Akadémián, egy európai tanulmányutat és papszentelését követően pedig Moszkva és Szentpétervár egyetemén tanított vallásbölcseletet. 1881-ben, a cár ellen elkövetett merénylet után állásáról lemondott; ettől kezdve meglehetős elszigeteltségben, a hivatalos egyházból kirekesztve, független íróként és publicistaként élt és dolgozott. Vallásbölcseleti írásaiban Sz. Kant és Hegel bírálójaként ¤ Órigenész, ¤ Szent Ágoston, a középkori misztikusok és A. Schopenhauer gondolataira támaszkodva a hitnek az értelemmel szembeni primátusa mellett foglalt állást és egy olyan teozófiai rendszer kidolgozására törekedett, amely a hit által szintézisbe képes foglalni a tudomány, a bölcselet és a teológia világát. A nyugat filozófiai válsága, A teljes megértés filozófiai elvei, A lelki élet alapja, Tizenkét előadás az istenemberségről és más írásaiban megfogalmazott rendszerében, amely az Abszolutum és a világ kapcsolatát a logika, a metafizika és az etika dimenziójában vizsgálta, központi jelentőségűvé lett a számunkra megnyilatkozó Isten, mint Szophia, amely egyszerre jelentette nála az emberi értelmet meghaladó teljes értelem valóságát és a misztikus tapasztalat megvilágosodását és bölcsességét. A világ jövőjét tárgyalva Sz. a szlavofil eszmék jegyében értelmezte Oroszország történelmi küldetését, ugyanakkor pedig a szofiológia jegyében, misztikus felhangokkal a keleti és a nyugati kereszténység egyesülésének vízióját is megfogalmazta. Élete utolsó éveiben szofiológiai univerzelizmusa alapján Sz. nagyszabású, a későbbi perszonalista gondolkodás számára iránymutató etikai és esztétikai rendszert is megfogalmazott.

Fő művei: La Russie et l'Église Universelle, Paris: 1899.; Szocsinyenyije 1-10., Moszkva: 1909-14.; Magyarul: Az orosz vallásbölcselet virágkora 1-2. (Szerk.: Török E.), Budapest: 1988.; Irodalom: W. Szylkarski: Solowjews Philosophie der All-Einheit, Kaunas: 1932.; H. U. von Balthasar: Herrlichkeit. Eine theologische Aesthetik 2/2., Einsiedeln: 1968.; G. Sutton: The Religious Philosophy of V. S., London: 1988.; V. V. Zenkovszkij: Isztorija russzkoj filoszofii, Paris: 1989.; W. Goerdt: Russische Philosophie, Freiburg-München: 1984.; G. V. Florovskij: Putyi russzkogo bogoszlovija, Paris: 1937.; N. O. Losskij: History of Russian Philosophy, New York: 1951.; P. Jevdokimov: Christus im russischen Denken, Trier, 1977.; Görföl-Kránitz. (HP)