SYLVIUS, Petrus /Penick/ (1470, Forst – 1536, Rochlitz ): német katolikus teológus, lelkiségi író és hitvitázó, ¤ M. Luther és a korai reformáció erősen populáris szemléletű ellenfele, fiatal éveiben dominikánus szerzetes. Lipcse egyetemén tanult teológiát és bölcseletet, 1514-ben pedig gyenge egészségi állapota miatt felhagyott a szerzetesi élettel és világi papként tevékenykedett tovább. Az 1520-as évek elején Szászország több városában szolgált hitszónokként és lelkipásztorként, 1528-tól pedig Rochlitzban volt káplán. S., aki az első pillanattól következetes ellenfele volt a kibontakozó reformációnak, már 1518-ban támadást intézett M. Luther nézetei ellen, az 1520-as évek közepétől pedig csaknem harminc vitairatban és pamfletben vitatta a reformátor gondolatait. A maga idejében igen robosztus hangvételű, a szellemi színvonal tekintetében viszont kevéssé igényes, a dogmatika, a bibliai hagyomány és az egyháztan szinte minden témáját érintő megnyilatkozásaira maga Luther sohasem válaszolt. Ennek dacára a több hitvitán is szóhoz jutó S. írásai közkézen forogtak a reformáció kibontakozásának korai szakaszában és jelentősen gátolták is a hitújítás mozgalmának szászországi terjedését. S. több indulatos, populáris és személyeskedő vádat is megfogalmazott Lutherrel szemben, amelyek közül az az állítása bizonyult a legszívósabbnak, amely a reformátor apjának magát a Sátánt nevezte és a reformátorokat az ördöggel való cimborálással és nyilvánvaló erkölcsi feslettséggel vádolta.

Fő művei: Eyne verklerunge des eynigen waren apostolischen Christlichen glaubens, Leipzig: 1525.; Eyn vorklerunge der Evangelischen Kirchen, Leipzig: 1525.; Von der eynigkeit der Luttrischen und Lutziferischen kirche, Leipzig: 1526. Irodalom: LThK. IX. (HP)