SÜSKIND, Friedrich Gottlieb (1767, Neuenstadt am Kocher – 1829, Stuttgart): német lutheránus teológus, a klasszikus német filozófia szellemét elutasító régebbi tübingeni iskola képviselője. Teológiát Tübingen egyetemén tanult, rövidebb időre azonban egy tanulmányi körutazás során felkereste Göttingen, Helmstedt, Berlin, Halle, Jéna és Lipcse egyetemeit is. 1791-től lelkipásztori munkát végzett és ¤ G. Ch. Storr irányítása alatt segédtanárként dolgozott Tübingenben. Néhány éven keresztül Stuttgartban volt lelkész, 1798-tól azonban Tübingenben kapott professzori állást. 1805-től Stuttgartban volt udvari prédikátor és a későbbiekben számos vezető egyházi hivatalt is viselt. Ebben a minőségében egyik kezdeményezője volt a napóleoni időkben a würtembergi protestáns iskolaügy átszervezésének és az egyházszervezet polgári szellemű átalakításának, az állam és az egyház kapcsolatát érintő kérdésekben pedig kompromisszumos álláspontot képviselt. Teológiai és bölcseleti téren S. határozott ellenfele volt a felvilágosodás szélsőségesen világias szemléletének, bírálója Kant, Fichte és Schelling filozófiájának, amellyel egy mérsékelten racionális protestantizmus eszményét állította szembe. Különösen határozottan vetette el a klasszikus német bölcselet képviselőinek a kinyilatkoztatás természetfelettiségének tarthatatlanságára vonatkozó álláspontját, Kant kriticizmusát és Schelling idealizmusát pedig a protestáns hagyomány egészével összeférhetetlennek tekintette.

Fő művei: Magazin für christliche Dogmatik und Moral, Stuttgart: 1796-1812.; Über das Recht der Vernunft in Ansehung der negativen Bestimmung der Offenbarung, Stuttgart: 1797.; Über die Pestalozzische Methode und ihre Einführung in den Volksschulen, Stuttgart: 1810.; Prüfung der Schellingschen Lehren von Gott, Weltschöpfung, Freyheit, Stuttgart: 1812. Irodalom: Zum Andenken an F. G. v. Süskind, Stuttgart: 1829.; RGG. VI. (HP)