SUNDÉN, Hjalmar (1908, Lund – 1993, Stockholm): svéd lutheránus teológus és pszichológus, a valláslélektan skandináv iskolájának megteremtője. Teológiát, filozófiát, pszichológiát és vallástörténetet tanult Uppsala egyetemén és tanárként is szinte egész életén át ennek az egyetemnek ¤ N. Söderblom hagyományát folytató műhelyében dolgozott. Pályája korai szakaszában bibliai egzegézissel foglalkozott, később azonban H. Bergson bölcseletéből doktorált és ¤ J. Maritain perszonális szemléletéről adott közre monográfiát. Az 1960-as évek elején kötelezte el magát véglegesen a valláspszichológiai kutatások mellett. A vallási élmény lelki összetevőit és belső dinamikáját elemezte ¤ Ávilai Szent Teréz és Svédországi Szent Brigitta műveiben valamint a modern svéd irodalomban, de próbálkozott ¤ C. G. Jung analitikus vallásértelmezésének adaptációjával is, közben pedig 1967-től 1975-ig tudományos iskolát teremtő módon irányította az uppsalai egyetem valláslélektani tanszékét. S. ma már a valláslélektan egyik klasszikusa, aki elemző esettanulmányok egész sora mellett több elméleti szintézisben is összefoglalta valláspszichológiai nézeteit. Felfogásának lényege a szerepelmélet kategóriáinak a valláslélektanban való alkalmazása volt. Nézete szerint a vallás és a mitológia tárgya Isten és az emberek érintkezése, amely a felek sajátos szereposztása és szerepjátéka, szerepvállalása szerint bontakozik ki. Ebben az összefüggésben a vallásosság egy szerep-sémába való belehelyezkedés, szerepátvétel, attribúció és válaszreakció-sor, amelynek magán a játék keretein túlmutató dialógikus, tudatosító és cselekvésvezérlő, motivációs természete is megfigyelhető. Ebben az összefüggésben a vallás az egyéni, befogadó psziché számára a hagyomány formájában adott, amely a beilleszkedés, a szerepvállalás és szerepválasztás lehetőségét kínálja. A szerepelméleti megközlítés S. számára módot adott arra, hogy behatóan foglalkozzon a misztikus élmény és a rendkívüli vallási képességek lélektanával, élete utolsó évtizedében pedig a buddhizmus zen-iskolájának elemzésével is. S. elméletével tudományos iskolát teremtett, amelynek a keleti vallások és szekták lélektanával foglalkozó ¤ N. G. Holm és a pasztorálpszichológus ¤ O. Wickström a ma legjelentősebb képviselői.

Fő művei: La theorie Bergsonienne de la religion, Uppsala: 1940.; Personligheten och det gemensamma basta. Jacques Maritain, Uppsala: 1949.; Religionen och rollerna: ett psykologiskt studium av fromheten, Uppsala: 1966.; Die Religion und die Rollen. Eine psychologische Untersuchung der Frömmigkeit, Berlin: 1966.; Barn och religion, Stockholm: 1970.; Teresa av Avila och Religionspsykologin, Uppsala: 1971.; Den Heliga Birgitta, Stockholm: 1973.; Religionspsykologi: Problem och Metoder, Stockholm: 1974.; Zen: historik, analys och betydelse, Uppsala: 1995. Irodalom: O. Wickström: Stöd eller Börda? Stockholm: 1982.; O. Wickström: Attribúció, szerepek, vallás In: Valláspszichológiai tanulmányok, PSZK. 6. (Szerk.: Horváth-Szabó K.). (HP)