STATTLER, Benedikt (1728, Kötzting - 1797, München): német katolikus teológus és filozófus, a rend feloszlatásáig jezsuita szerzetes, évtizedeken át az ingolstadti egyetem tanára, a felvilágosodás eszméivel szembeforduló katolikus reformteológia és a tanítványaiból, ¤ J. M. Sailer-ből és másokból szerveződő dillingeni és landshuti kör szellemi előkészítője. Teológiájának kiindulópontja a természeti és a természetfeletti közötti éles megkülönböztetés, az értelem és a kegyelem közötti világos distinkció megtétele volt. Ebből a kiindulópontból számára a hagyományos metafizikai szemlélet érvényessége és a kantiánus kételkedés elvetése adódott, ezt a nézetét pedig nevezetes Anti-Kant című polemikus iratában (1788) meg is fogalmazta, miközben arra is ügyelt, hogy megőrizze az ész szerepét, belátásainak érvényességét a kinyilatkoztatás, a hit tartalmainak belátásában. Etikai nézeteiben ¤ Augustinus követője volt, akinek megigazulás-tanát a kanti morálfilozófia szellemi alternatívájának tekintette. A maga korában úttörő nézeteket vallott a keresztény egység helyreállításának lehetőségei tekintetében; véleménye ¤ A. Möhler nézeteinek és a modern katolikus ökumenizmusnak az egyik előzménye, ezzel összefüggésben pedig igen szkeptikusan vélekedett a pápai tanító tekintély természetéről és a pápai tévedhetetlenség akkor még nem dogmatizált tanításáról. Ez utóbbi nézetei miatt De locis theologicis és Demonstratio catholica című írásai 1794-ben indexre kerültek, S. pedig alávetette magát ennek a döntésnek.

Fő művei: Philosophia methodo scientiis propria explanata 1-8., Ed. Kösel, Augustae Vindelicorum: 1769-72.; Anti-Kant, Kösel, München: 1788. Irodalom: Ch. Ph. Bd. I.; Katholische Theologen Deutschlands im 19. Jahrhundert (H. Fries - G. Schwaiger), Bd. 1., Kösel, München: 1975. Görföl - Kránitz. (HP)