SPALDING, Johann Joachim (1714, Tribsees – 1804, Berlin): német lutheránus teológus, a felvilágosodás jelentős szellemi képviselője. Rostock és Greifswald egyetemén tanult teológiát, bölcseletet és filológiát és ekkor ismerkedett meg ¤ Ch. Wolff rendszerével. Csaknem egy évtizeden keresztül házitanítóként dolgozott, közben pedig – angol nyelvtudását felhasználva – ¤ Shaftesbury deizmusát tanulmányozta és műveit fordította német nyelvre, de tanulmányozta F. Hutcheson és J. Butler munkáit is. 1747-től már a felvilágosodás elkötelezett híveként szülővárosában művein dolgozott, 1749-től pedig lelkészi állást vállalt. Ettől az időtől kapcsolódott be a felviilágosodás szellemét képviselő német társasági és szellemi életbe. 1764-ben Berlinbe került, ahol egyháztanácsosként, a szellemi élet jelentős alakjaként és híres prédikátorként működött. Amikor 1788-ban a porosz udvarban és a poroszországi egyházpolitikában felvilágosodás-ellenes fordulat történt, lemondott hivatalairól és a továbbiakban már csak írással és korábbi kéziratai sajtó alá rendezésével foglalkozott. S. már első, az ember fogalmáról írt értekezésében azt a gondolatot képviselte, hogy az ember boldogságra teremtett, ésszel bíró lény, akinek lényegéhez a boldogságra és a szabadságra való törekvés szervesen hozzátartozik, céljai megvalósításához pedig a természetes észvallás kínálta ismeretekre is nélkülözhetetlen szüksége van. Későbbi írásaiban S. ezt az emberszolgálatot tekintette a kereszténység lényegének és azt a tételt is megfogalmazta, hogy a vallás ideális értelemben nem intézmény és normatív tanítás, hanem az emberi ész belső ügye és az értelmes boldogságot célzó személyes törekvése.

Fő művei: Betrachtungen über die Bestimmung des Menschen, Greifswald: 1748.; Gedanken über den Werth der Gefühle in dem Christenthum, Leipzig: 1761.; Über die Nutzbarkeit des Predigtamtes und deren Beförderung, Leipzig: 1773.; Religion, eine Angelegenheit des Menschen, Leipzig: 1797. Irodalom: E. Hirsch: Geschichte der neueren evangelischen Theologie IV., Berlin: 1952.; J. Schollmeier: Ein Beitrag zur Theologie der Aufklarung, Gütersloher, Gütersloh: 1967.; RGG. VI. (HP)