SOZINI, Lelio /Socini v. Sozzini/ (1525, Siena – 1562, Zürich): itáliai születésű antitrinitárius teológus, reformátor és egyházszervező, az unitarizmus, szocinianizmus egyik megteremtője. Fiatal éveiben Padova és Bologna egyetemén humanista szellemben jogot és bölcseletet tanult, a reformáció eszméi iránti rokonszenve, a korai olasz antitrinitarizmussal fennálló kapcsolata miatt azonban már 1547-ben elhagyni kényszerült Itáliát. 1548-ban Genfben találkozott ¤ Kálvinnal, 1549-ben pedig Zürichben és Baselben tanult teológiát. A kálvinizmus szentségtanát elutasítva 1550-ben Wittenbergbe ment, ahol ¤ Ph. Melanchton előadásait hallgatta, de nem csatlakozott a lutheránus nézetekhez. A következő években megfordult Bécsben, Prágában, Krakkóban és ez utóbbi helyen fontos szerepet vállalt az ottani antitrinitárius közösség, a lengyel testvérek mozgalmának megszervezésében. 1559-ben tért vissza Zürichbe és ott is halt meg; hagyatékát unokaöccse, az unitárius teológia igazi kidolgozójának számító ¤ F. Sozini vette gondozásába. S. teológiájának a János evangélium prológusához írt kommentárjában kifejtett lényegét Isten egységének állítása, a Szentháromságnak és Jézus istenségének tagadása jelentette. Ez együtt járt azzal is, hogy a Szentírás szó szerinti magyarázatára és a racionális értelemre egyaránt hivatkozva elutasította a lutheránus megigazulás-tant és a kálvinistáknak a kettős predestinációról vallott nézeteit. Az így megmaradó puritán, bibliás moralitás hirdetésével S. a radikális reformáció egy önálló, ellenfelei által már kereszténynek sem tekintett irányzatának vált szószólójává.

Fő művei: De Resurrectione, Basel: 1549.; De sacramentis dissertatio ad tigurinos et genevenses, Hanau: 1555.; Confessio fidei, Hanau: 1555.; Brevis explicatio in primum Iohannis caput, Zürich: 1561.; Opere, Firenze: 1986. Irodalom: DictThéolCath. XIV.; BBKL. X. (HP)