SOTO, Domingo (1494, Segovia – 1560, Segovia): spanyol katolikus teológus és filozófus, dominikánus szerzetes, ¤ F. de Vitoria tanítványa, a barokk spanyol skolasztika megteremtőinek egyike, a salamancai egyetem tanára, a tridenti zsinat teológiai szakértője. A korszak meghatározó jelentőségű kegyelemtani vitájában fiatalabb rendtársához, ¤ D. Banez-hez hasonlóan az emberi akaratszabadságot némileg korlátozó ortodox tomista nézeteket vallott, a realizmus szempontjai alapján élesen elutasította a nominalizmus logikai és gnoszeológiai nézeteit és számos kérdésben ellenségesen viszonyult a korabeli jezsuita teológiai felfogáshoz. Ugyanakkor más lényeges kérdésekben S. inkább ¤ Duns Scotus és nem ¤ Aquinói Szent Tamás nézeteihez igazodott. Így tagadta az existentia és az essentia közötti megkülönböztetés jogosságát, ismeretelméletének alapelve szerint pedig az emberi megismerés első tárgya az általános, meghatározatlan lét megragadása. Társadalomelméleti kérdésekben mestere, Vitoria nézeteit építette tovább. Ennek megfelelően határozottan megkülönböztette a természettörvényt a pozitív, tételes törvénytől. Vallotta azt is, hogy az egyházi és a világi hatalom autonóm, egyenértékű és mindkettő Istentől ered, a polgári hatalom esetében azonban ez legitimációját a népszuverenitás közvatítésével nyeri el. Élete utolsó évtizedében, mint Vitoria és ¤ M. Cano tanszékének örököse kommentárokat írt Arisztotelész, Szent Tamás és ¤ Petrus Lombardus munkáihoz, de kommentálta Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelét is.

Fő művei: In dialecticam Aristotelis commentarii, Salamanca: 1544.; De natura et gratia libri III., Velence: 1547.; De justitia et jure libri X., Salamanca: 1556.; Commentarii in Epistulae ad Romanos, Antwerpen: 1550.; In IV sententiae libros commentarii, Salamanca: 1556. Irodalom: M. Solana: Historia de la Filosofia Espanola en el siglo XVI., Madrid: 1940.; C. Giacón: La seconda scolastica 1-3., Marietti, Milano: 1944-50. (HP)