SÖDERBLOM, Nathan (1866, Trönö – 1931, Uppsala): svéd lutheránus teológus és vallástörténész, a modern általános vallástudomány egyik megteremtője és a nemzetközi ökumenikus mozgalom kezdeményezője, élete utolsó éveiben Uppsala lutheránus érseke. Uppsala egyetemén teológiát, klasszikus és keleti nyelveket, bölcseletet tanult és vezető tisztségeket viselt a lutheránus diákszövetség szervezetében. Németországi utazások során megismerkedett az általa nagy fenntartásokkal fogadott liberális teológiával és vallástörténeti szemlélettel, 1894-től 1901-ig pedig a párizsi svéd gyülekezet lelkészeként beható vallástudományi stúdiumokat folytatott az ottani egyetemen. 1901-ben lett Uppsala egyetemén a dogmatika professzora, 1912 és 1914 között pedig Lipcsében vezette az ottani egyetem vallástudományi tanszékét. 1914-ben lett Uppsala érseke, a svéd egyház vezetője, aki további tevékenységét a népek közötti megbékélés és a vallások közötti közeledés ügyének szentelte. 1925-ben kezdeményezésére alakult meg a Gyakorlati Kereszténység Világkonferenciája, a Life and Work mozgalom, amely az Egyházak Világtanácsa előzményének, az ökumenikus mozgalom első kezdeményének tekinthető. A tudományos munkáját is töretlenül folytató S. élete utolsó évében a keresztény egység ügyében fáradozott és munkájáért 1930-ban elnyerte a béke Nobel-díjat. A fiatal éveiben iráni vallástörténettel, később a buddhizmussal is sokat foglalkozó S. egyike volt az általános vallástudomány fenomenológiai iskoláját megteremtő kutatóknak. Rendszerében a vallásokat a kinyilatkoztatás, az isteni önközlés folyamatából vezette le, amely fogalmat a világ valamennyi vallási kultúrájában érvényesnek és jelenvalónak tekintett. Fenomenológiai alapon általános, a Szent fogalmára és az ember misztikus hajlamára épülő vallástipológiát is kidolgozott, amely különösen ¤ R. Heiler fenomenológiai és ¤ H. Sundén valláslélektani kutatásaira volt hatással. Dogmatikusként jelentős egyháztani nézeteket fogalmazott meg, sokat tett az ökumenikus és a béke-teológia megteremtéséért, de Luther-kutatóként és gyakorlati teológusként is jelentőset alkotott.

Fő művei: Die Religion und die soziale Entwicklung, Leipzig: 1898.; La vie future d'apres le mazdeisme. Étude d'eschatologie comparée, Angers: 1901.; Tiele's Kompendium der Religionsgeschichte, Berlin: 1903.; Kristendommen och religionerna, Uppsala: 1904.; Die Religionen der Erde, Berlin: 1905.; Das Werden des Gottesglaubens. Untersuchungen über die Anfange der Religion, Tübingen: 1916.; Svenska kyrkans kropp och sjal, Uppsala: 1916.; Gehen wir einer religiösen Erneuerung entgegen?, Leipzig: 1919.; Einführung in die Religionsgeschichte, Berlin: 1920.; Einigung der Christenheit, Leipzig: 1925.; Christliche Einheit, Leipzig: 1928.; Der lebendige Gott im Zeugnis der Religionsgeschichte, Leipzig: 1942. Irodalom: Tor Andrae: N. S., Uppsala: 1931.; C. J. Curtis: N. S. Theologian of Revelation, New York: 1966.; RGG. V.; BBKL. X.; Görföl - Kránitz. (HP)