SIMEON, Új Teológus Szent (949, Paphlagónia – Palukiton, 1022): előkelő származású bizánci teológus, jelentős misztikus. Konstantinápolyban szerezte magasszintű világi műveltségét, ezt követően pedig hivatalnokként udvari előkelőségek szolgálatában dolgozott. Teológiai műveltségének alapjait autodidaktaként szerezte, lelki vezetőként pedig a Sztudion-kolostor mesterét, Simeón Eulabészt látogatta. Misztikus látomások hatására 977-ben maga is szerzetesi közösségbe lépett. Rövidesen pappá szentelték és a Mamasz kolostor apátjává választották, ahol megreformálta a szerzetesi életet és lelki vezetőként is nagy hírnévre tett szert. Szerzeteseivel és elöljáróival támadó ellentétek miatt 1005-ben lemondott, néhány év mulva pedig vidékre száműzték. 1011-ben Palukitonban új monostort alapított és felkínált rehabilitációját elhárítva haláláig ott is maradt. S. a bizánci misztika új, az isteni fényesség szemlélését és az emberi lélek Istenhez való felemelkedését a középpontjába állító mozgalomnak vált a megteremtőjévé. Katekéziseiben, himnuszaiban az Isten titkát kutató emberi lélek vizsgálatával kísérletezett, ugyanakkor azonban az istenélmény értelmi befogadásának lehetőségét és fontosságát hangsúlyozta. Etikai traktátusaiban a lélek tökéletességre jutásának emberi feladatára is rávilágított, a korábbi szerzetesi élet kiüresedő formalizmusával pedig egy tudatos és rendezett, lelki elmélyültséget kívánó életmódot állított szembe. Széleskörű hatása csak halála után két évszázaddal kezdett érvényre jutni a bizánci teológiában és vallási életben, annak köszönhetően, hogy a palamista teológia – indokolatlanul – saját előképeként kezdte értelmezni S. misztikáját.

Fő művei: Patrologia Graeca 120.; Chapitres théologiques, gnostiques et pratiques (Sources Chrétiennes 51), Paris: 1957.; Hymnes 1-3. (Sources Chrétiennes 156, 174, 197), Paris: 1969-1971-1973.; Catéchéses I. (Sources Chrétiennes 96), Paris: 1963. Magyarul: Huszonöt fejezet az istenismeretről és a teológiáról (Perczel I.), Budapest: 2000. Irodalom: I. Hausherr: Un grand mystique byzantin. Vie de Syméon le Nouveau Théologien (949-1022) par N. Stéthatos, Roma: 1928.; W. Völker: Praxis und Theoria bei Symeon dem Neuen Theologen, Wiesbaden: 1974.; B. Krivochéine: Dans la lumiére du Christ. Saint Syméon le Nouveau Théologien 949-1022, vie, spiritualité, doctrine, Chevetogne: 1980.; H. J. M. Turner: St. Symeon the New Theologian and Spiritual Fatherhood, Leiden-New York: 1990.; DictThéolCath. XIV.; BBKL. XI.; Görföl-Kránitz. (HP)