SERVET, Miguel (1511, Villanueva de Sijena – 1553, Genf): spanyol szabadgondolkodó, reformátor, természetbölcselő, orvos, az antitrinitárius mozgalom jelentős képviselője. Fiatal éveiről meglehetősen kevés és bizonytalan ismeretünk van ugyan, annyi azonban bizonyos, hogy Saragossa egyetemén tanult bölcsészetet és ekkor ismerkedett meg az erazmiánus humanizmus eszméivel is. 1528-29-ben Toulouse egyetemén ¤ J. de Quintana pártfogoltjaként jogot tanult, közben pedig a Biblia alapos tanulmányozása révén jutott arra a belátásra, hogy az egyháznak a Szentháromságról előadott tanítása magából a Szentírásból nem alapozható meg. 1529-től Itáliában, Francia- és Németországban is megfordult és olyan neves reformátorokkal került személyes kapcsolatba, mint ¤ J. Oekolampad, ¤ M. Bucer vagy ¤ W. Capito. Már első, a trinitás-tant megkérdőjelező művének megjelenése után menekülni kényszerült; a svájci és délnémet városok kitiltották őt és műveit, a spanyol inkvizíció elrendelte felkutatását, a párizsi parlament pedig határozatban marasztalta el munkáit. S. így városról városra vándorolt, orvosi mesterséget folytatott és botanikai műveket adott közre, közben pedig sorra jelentek meg egyre radikálisabb, anti-trinitárius szellemű teológiai írásai is, előadásaiban pedig geográfiai és asztronómiai témákkal foglalkozott. S. ezekben az években semmilyen szervezett egyházi közösséghez sem tartozott, hanem autonóm Biblia-magyarázóként és spirituális reformerkéntjárta Európa városait. Többszöri fogság elszenvedése után útjának végső állomása Genf volt, ahol a városi tanács eretnekként máglyahalálra ítélte és ezt a ¤ Kálvin egyetértésével hozott és már a maga idejében is élénk vitát kiváltó ítéletet 1553-ban végre is hajtották.

Fő művei: De Trinitatis erroribus libri septem, Hagenau: 1531.; Dialogorum de Trinitate libri duo, Hagenau: 1532.; In Leonardo Fuchsium Apologia, Lyon: 1536.; Apologetica Disceptatio pro Astrologia, Paris: 1538.; Christianismi Restitutio, Wien: 1553. Irodalom: J. Calvin: Defensio orthodoxae fidei de sacra Trinitate, Genf: 1554.; R. Willis: Servetus and Calvin, Oxford: 1877.; J. F. Fulton: Michael Servetus, New York: 1953.; RGG. V.; LThK. IX. (HP)