SELNECKER, Nikolaus (1530, Hersbruck bei Nürnberg – 1592, Leipzig): német lutheránus teológus és egyházi énekszerző, kiemelkedő képességű orgonista. Wittenberg egyetemén ¤ Ph. Melanchton keze alatt tanult teológiát, 1558-tól pedig Drezdában szolgált udvari prédikátorként. Az időközben a lutheránus és a philippiánus teológusok között kibontakozó vitában S. semleges, az Egységformulához ragaszkodó közvetítő álláspontot képviselt. Drezdát 1565-ben végül a philippiánus teológusok nyomására elhagyni kényszerült, időközben megjelent egzegétikai munkái elismeréseképpen azonban Jéna egyetemére kapott professzori kinevezést, rövidesen pedig Lipcsében vállalt tanári állást. S. a wittenbergi egyetemhez beterjesztett doktori tézisében terjesztette elő a krisztológiai vitákban kompromisszumot kereső "unio personalis" formuláját, amelynek Krisztus két természetéről szóló tételét a korszak vezető teológusai, ¤ M. Chemnitz és ¤ J. Andreae is ¤ M. Luther eredeti gondolataival ellentétesnek ítélte. S. 1572-től Wolfenbüttelben volt udvari prédikátor és egyháztanácsos, ezt követően pedig rövid időre Gandersheimbe visszavonulva írásain és zenei művein dolgozott. 1574-ben Lipcsében folytatta tanári működését, közben pedig ő lett a Thomaskirche lelkésze és a templom mellett létesített kántorképző rektora is. S. teológusként a mérsékelt lutheranizmus álláspontját védelmezve vitában állt a kriptokálvinista eszmékkel, de a lutheranizmus szélsőségeivel is és élete utolsó éveiben a lutheránus egység érdekében több egyházi tisztséget is vállalt. Élete utolsó évtizedében nagy népszerűségre tett szert lelkipásztorként, egyházi szónokként, pedagógiai szakíróként, vallási énekszerzőként és a zsoltárkönyv megzenésítőjeként egyaránt, szisztematikus teológiai írásaiban pedig Luther nézeteit ismételte, akinek az élettörténetét is megírta.

Fő művei: Epitome in libros octo Physicorum Aristoteles, Jena: 1560.; Libellus brevis et utilis de coena domini, Jena: 1562.; Pedagogia christiana, Wittenberg: 1566.; Institutio religionis christianae contonens explicationem locorum theologicorum, Wittenberg: 1573.; Historia Lutheri, Wittenberg: 1575.; Examen ordinanorum aut Forma explicationis examinis ordinandorum, Leipzig: 1582. Irodalom: H. Heppe: Geschichte des deutschen Protestantismus 1-4., Leipzig: 1852-56.; RGG. V. (HP)