SELLERI, Gregorio (1654, Panicale – 1729, Roma): olasz katolikus teológus, a barokk skolasztika tomista iskolájának képviselője, dominikánus szerzetes, 1728-tól bíboros. Teológiai tanulmányait Rómában, a Minerva-konventben végezte, ezt követően pedig ugyanott működött tanárként és a morális kérdések kazuisztikus megítélésének ismert szakértőjeként. Ezt a nápolyi dominikánus konventben végzett tanári munka követte, 1692-ben pedig pápai udvari teológussá nyert kinevezést. 1700-ban a Collegium Casanatense skolasztikus bölcseleti katedráját nyerte el, a következő években pedig több vatikáni kongregációban is dolgozott. 1711-ben lett Magister Sacri Palatii, több pápa bizalmasa és gyóntatója, élete alkonyán pedig kardinális. S. egész élete során a tomista teológia és bölcselet szigorú változatát képviselte és határozottan kiállt a pápa egyházfői hatalmának csorbítatlansága mellett. Morális kérdésekben megnyilatkozva a mérsékelt rigorizmus nézetéhez állt közel, a szertartásrendben pedig az egységes római-tridentinus liturgia híve volt. Teológusként és egyházpolitikusként S. meghatározó szerepet játszott Rómának a janzenizmus és a quietizmus elleni fellépésében, az ezeket az irányzatokat elmarasztaló pápai döntéseknek, különösen az Unigenitus bullának a kimunkálásában. Az érett barokk jellegzetes teológus-egyéniségeként S. határozott ellenfele volt a korai felvilágosodás és az újkori bölcseleti racionalizmus eszméinek, személyes életvitelét tekintve viszont az e korban a pápai udvar világában szokatlan aszketikus eszményeket vallotta a magáénak

Fő művei: Propositiones a Sanctissimo Domino Nostro Clemente Papa XI. damnate in Bulla Unigenitus Dei Filius 1-12., 1718-24.; Quaesitum quamnam auctoritatem habeat Provinciale Concilium, Roma: 1725.; Quaesitum utrum Ritus Ecclesiastici in Rituali et Pontificali Romano, Roma: 1725. Irodalom: LThK. IX.; BBKL. IX. (HP)