SCRIVER, Christian (1629, Rendsburg – 1693, Quedlinburg): német lutheránus teológus, lelkipásztor és egyházi író, a pietizmus szellemi előkészítője. Rostock egyetemén tanult teológiát, rövid házitanítói munka után pedig 1653-tól több lelkipásztori állomáshelyen szolgált. 1667-ben került lelkészként Magdeburgba, ahol a következő évtizedekben több egyházkormányzati tisztséget is viselt. 1690-ben kapott udvari prédikátori meghívást Quedlinburgba, amely ekkor a pietizmus spirituális irányzatának egyik központja volt. S. azok közé a teológusok és lelkipásztorok közé tartozott, akik élesen elutasították a korabeli lutheránus ortodoxia külsőséges vallásosságát és világias szemléletét, helyette a bensőséges jámborságban és a spirituális áhitatban vélve felfedezni a hit igazi értékeit. S. lelki élményeit nagyban meghatározta az is, hogy három feleségét és tizenegy gyermekét temette el; számára a személyes áhitat és a lelki átadottság így elsősorban a szenvedés és a halál tényével való szembesülésben nyert értelmet. Népszerű egyházi szónokként az emberi élet nehézségein győzedelmeskedő imádságos derű jelentőségét hirdette és ugyanennek a gondolatnak a szolgálatában állította össze a mindennapok vallásosságában eligazító lelki kalauzát is. Nagy hírnévre tett szert a betegek és szenvedők lelki vezetésére szánt kézikönyve is, elméleti igényű munkáiban pedig a lelki elmélyülés módszertanával foglalkozott és spirituális szellemben kommentálta ¤ M. Luther katekizmusát. Az emberi fájdalmon átütő remény és a hitben lelt vigasz élménye hatotta át vallásos költeményeit is, amely közül néhány a pietista mozgalom ének- és imagyűjteményeibe is bekerült.

Fő művei: Zufallige Andachten, Magdeburg: 1667.; Seelenschatz 1-5., Halle: 1675-92.; Gottholds Siech- und Siegesbette, Magdeburg: 1680.; Chrysologica catechetica, Magdeburg: 1681.; Methodus concionandi, Halle: 1701. Irodalom: F. Becker: Chr. S. und sein literarisches Werk, München: 1929.; RGG. V. (HP)