SCHWENCKFELD VON OSSIG, Kaspar /Eliander v. Greysenecker/(1489, Ossig bei Lüben – 1561, Ulm): német reformátor, teológus és egyházszervező, a korai reformáció spiritualista irányzatának nagyhatású képviselője. Köld és Frankfurt/an der Oder egyetemén tanult bölcseletet, majd a sziléziai hercegek udvari szolgálatába lépett. 1519-ben lett ¤ M. Luther teológiájának híve, a hitújítás egyik sziléziai megvalósítója. Az 1520-as évek elejétől lelkészként és prédikátorként tevékenykedő S. a hitújítás olyan vezetőivel került kapcsolatba, mint maga M. Luther, ¤ J. Bugenhagen vagy ¤ J. Jonas és a velük való véleménycserék után ő adta közre az első protestáns katekizmust. Röviddel ezt követően úrvacsora-tana miatt – kezdettől tagadta Krisztus valóságos jelenlétének lehetőségét – szakított Lutherrel és Strassburgba ment. A ¤ M. Bucer és közötte fennálló krisztológiai és szentségtani viták miatt 1534-ben innen is távozni kényszerült és 1535-ben Ulmban telepedett meg. 1539-ben ismét menekülni kényszerült; évekig rejtőzködve élt Ulm közelében, nézeteit pedig a lutheránus teológusok többsége 1540-ben ¤ Ph. Melanchton kezdeményezésére elítélte. Élete utolsó két évtizedében többször fenyegette letaróztatás és a kor szinte valamennyi teológiai iskolája és hitvallásos irányzata elítélte nézeteit, közben azonban sorra adta ki műveit és számos követőre lelt Németország déli és középső tartományaiban. S. teológiájának alapelve a hívő Krisztussal való lelki, misztikus egyesülésének gondolata volt; ennek megfelelően tagadta az úrvacsora-tan lutheránus értelmezését, de magát a Bibliát és az egyházi közösséget is pusztán pedagógiai eszköznek tekintette a személyes Isten – ember viszony meglelésében. Krisztológiájában S. enyhe monofizitizmust képviselt, az egyházi közösség és a politikai hatalom tekintetében pedig a teljes szeparáció gondolatát vallotta. Tanítványai már életében elkülönülő, gyakran üldözött csoportot alkottak a németországi reformáció világában, egy 1734-ben kivándorolt csoportjuk révén pedig az Egyesült Államokban még ma is létezik önálló, nézeteit továbbépítő schwenkfeldiánus egyház.

Fő művei: Ermanung des missbrauchs Etzlicher furnemsten Artickell...Breslau: 1524.; De cursu verbi dei, Basel: 1527.; Von der Sund und Gnad, Augsburg: 1539.; Bekandtnus und Rechenschaft von den Hauptpuncten des Christlichen Glaubens, Ulm: 1548.; Corpus Schwenkfeldianorum 1-19., Leipzig - Pennsburg: 1907-1961. Irodalom: H. Weigelt: Spiritualistische Tradition im Protestantismus. Die Geschichte des Schwemkfeldertums in Schlesien, EVA., Berlin: 1973.; RGG. V.; LThK. IX.; BBKL. IX.; Görföl - Kránitz. (HP)